Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy rózsa nyílása

, 739 olvasás, Gipsy , 4 hozzászólás

Szerelem

Mag voltam, mit szíved földjébe ültettél,
kedves mosolyoddal rózsává neveltél.
Könnyed volt az eső, mi száramat növelte,
ígéreted napfény, hogy sosem szakítasz le.

Mint szép virágot, szerelmet neveltél,
szavakkal becéztél, csókkal permeteztél.
Száram bimbót hajtott, a bimbó szirmokat,
neked adtam kedves minden illatomat.

Félénkségem elmúlt, megszelídítettél,
hittem; szívedben nem érhet engem tél.
Egyetlen egy leszek a sok milliárdból,
sohasem bódulsz el egy másik illatától.

De feledted szerelmed, szívedből kitéptél,
azt ígérted másnak, mit nekem is ígértél.
Sárba hajítottál, és meg is tapostál,
e lelketlen világban egymagamra hagytál.

Hagyj hát elhervadni, úgyis ez a sorsom,
de búcsúszavaimat előtte elmondom;
Csak az neveljen rózsát, ki nem dobja el másért,
mert felelős lettél a felnevelt rózsádért.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 244
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2955 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz