Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: A nevem: Sztálin (III. ciklus 42. szabadvers)

, 457 olvasás, Gábriel_ , 7 hozzászólás

Gondolat

A neved: senki!
Nem tudom ki vagy,
Nem érdekel!
Egy laza tollvonás,
Nem létezel, indulás,
Mert én Én vagyok,
Te meg senki!

A neved: semmi!
Tudom, hogy ki vagy!
Még ismerlek,
De megtöltelek, ólom
Szívemmel megö(le)llek,
Mert Sztálin vagyok -papíron-
Tintám vörösen ragyog!

Éljek! Éljek!
Hallasz?! Haljál!

Nem ismerlek téged,
Te fattyú kis féreg!
Még nem ismersz engem,
S lobogó ingem!
Nem is kell várnod,
Megtalállak bárhol,
S töprengek, mint
Rengeteg fergeteg, hogy
Tollam hegye élted,
Vegye vagy ne vegye!

Éljek! Éljek!
Úgy kell, sznte éget!
Vörös csillagot, földet, eget!
Sztálin vagyok, ünnepeljetek!


Megjegyzés: Elnézést kérek, hogy Sztálin nevében, embermilliók életéről írok ily könnyedén, lazán, megbocsáthatatlanul.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Memoár
· Írta: Gábriel_
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 78
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Sutyi


Page generated in 0.0703 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz