Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halotti beszéd

, 613 olvasás, Fatyol , 4 hozzászólás

Gondolat

Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk,
Por, és hamu vagyunk…
A belélegzett anyai csók,
a vágy ölén pihegő létben magunk…





Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk,
Por, és hamu vagyunk…
A belélegzett anyai csók,
a vágy ölén pihegő létben magunk,
feledve hősként, értékként,
mi magyarok. Siratjuk, mi volt.
Látjátok földünk porának nyoma,
talpunkra ragadva… Vándorok vagyunk.
Szívünkben ékként viselve terhet,
üldözhet minket a sors, meg is verhet,
de bennünk él őseink vére,
megmaradt magunknak magányos záloga.
Nézz körül! Értelmet keresve, csüggedten
lehúny a szem. Csak érzed,
ahogy dobban benned a szív,
ahogyan lüktet benned a véred…,
egy bölcsődal ritmusa cseng halkan,
magyarul zengve, otthonról, régről,
szeretetben.
Széthullott levelekként, széllel hadakozva,
sodortattunk el,
Mint viharvert fa tépázott lombja
borul a magyar az ősi halomra,
mindre kinek nevét körömmel véstük,
karddal, tűzzel égettük örökre,
mind kit a nagy anyaföld ölel,
s idegen falak épültek fölötte.
Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk
Por, és hamu vagyunk,
eladott hegyek, idegen bor
a magyar ajkakon, villogó idegen szavak
a vérző magyar falakon.
Csodálva tekintesz a Szent koronára,
s csodálva gondolsz a régi hazára…
Veszett fejsze nyele…, s legyintesz törten
a lemondás átka homlokodra vésve
kísért otthon, és kísért mögöttem.
Látjátok feleim szemetekkel…
Mik vagyunk mi? Csak hamu, és por
Egy elfeledett nép, mit eltemet a kor.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Babos Bendegúz
 · Ifjabb_Tok
 · Ravain


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz