Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megfulladt hangok

, 693 olvasás, Alcar , 8 hozzászólás

Szerelem

Most már nem sóhajtok többet utánad;
minek, ha a szél úgyis messzire fújja
az utolsó szótagot. Belefárad
a Hang, és bele a Szív: elbújva

Most már nem sóhajtok többet utánad;
minek, ha a szél úgyis messzire fújja
az utolsó szótagot. Belefárad
a Hang, és bele a Szív: elbújva
majd felakasztja magát valahova,
ahol csendesen elhalkulhat végre,
s elporladhat használatlan hangokra,
egy dallamra, amit nem érthetnek félre.
Néha, nagy ritkán újra szavakká válnak
azok a megfulladt hangok, mint régen;
és szerelmet sóhajtanak… akárcsak
én, azokon a hársfaillatú estéken.

2006-04-24

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 24

Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz