Hol vagy hát jó anyám?
Még mindig szavaid hallom,
Mikor felébredek reggel,
Mikor a kávét iszom még
Az alvó napkelettel.
Hol vagy hát jó anyám?
Őszülő hajad csókolom csak
Egy kézzel festett képen,
Hol két kezem fogtad még…
Rég volt, haj de régen!
Hol vagy hát?
Jó fiad játszik emlékeddel,
A szavakkal, miket Tőled kapott,
Melyek megmaradtak, s fényesen
Ússzák a fakó börtönablakot.
Oly hideg az ágy, hol aludnom kell,
Álmokat itt nem osztanak,
Csak kőkemény párnát zavaros hímzésekkel…
A falon szavak ácsorognak,
Fojtatásra áhítozva, görcsös kezekkel
Írt kurta betűk, oly szépek mind, s átkozottak:
A Te szavaid jó anyám,
Te adtad őket, s én
Emlékszem még, annyi év után,
Hogy mennyire szerettél, s szerettek oly sokan,
Hogy bennetek nőttem fel,
Bennetek boldogan,
Hogy olvastál bennem,
S én könnyeid közt lassan
Gyermekként felcseperedtem…
De mikor esőcsepp gördül végig
Börtönöm ablakán,
Két kezemmel nyúlva az égig,
kérdem csak:
Hol vagy hát jó anyám?
U. i.: Engedjetek szabadon… Vagy húzzatok rácsokat körém… De akkor olvasszátok pecsétté a kulcsokat…