Csipkeruhás árnyékok sétálnak keresztül-kasul az utcán,
S gyermeket nevelnek szívük alatt,
Oly fennkölten, mintha csak biztosan tudnák
…
Csipkeruhás árnyékok sétálnak keresztül-kasul az utcán,
S gyermeket nevelnek szívük alatt,
Oly fennkölten, mintha csak biztosan tudnák,
Útjuk jobb világ felé halad.
Ám a holdfény ostobán bólogat csupán,
S csillagok közé szórja borzas magzatuk,
Hogy nevelt vágyuk kezét fogva
Az éj színébe temessék önmaguk…
U. i.: Mondják, hogy nem ennyire szörnyű a világ…! Kérem…!