Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Képek…

, 870 olvasás, KRAase , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

Itt kis kezemmel játszol még,
S ajkamról elcsened a szavakat,
Egy vén faágra ültetsz fel,
Mint mosolygó, apró madarat.

Most fiatal ajkadra növök,
Mosolyod leszek, s gyönyörű álmod,
Néhány perc, és elszaladok,
S leszek parányi barátod.

Itt sírni készülök éppen,
S tudom, szemeidből vérzek én,
De hangod altatóan megsimogat,
S elszunnyadok tested finom kenyerén.

Most én vagyok a Te párnád,
S én altatlak Téged,
Most fényed vagyok, pislogó gyertyád,
S kezemre csöpög utolsó csepp véred.

Ennyi csak, ennyi és sok ezer még,
Pityergő, álmatag, lusta emlék,
Őrizlek, és óvlak, mint létet a nem lét,
Mint néma idő a csend végtelenjét…

ÉdesAnyámnak…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 43
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 54

Page generated in 0.0601 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz