Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szilvia

, 950 olvasás, Gipsy , 10 hozzászólás

Szerelem

    Nem is oly régi idők messzi távlatából
    tünődözöm azon, mi maradt nekem Szilviából
    Öröknek hitt, mégis véget ért éjek,
    emlékekben élő fülledt ölelések.
    Kettőnkről szőtt, szertefoszló álmok
    melyek varázsába sokszor visszavágyok.
    Örökké akartunk válni egy csókban,
    egymás ölelésében elvesztünk szótlan.
    Hittük, hogy az idő nem marhatja széjjel
    mit összeforrasztottunk szenvedélyes kéjjel.
    De új idők jöttek, próbára tett az élet,
    többé már sohasem csókolhatlak téged.
    Szívemet körüllengi milliárd rózsaszirom
    mit csókjainkra hintettél egy szeles őszi napon.
    Magamban hordozom ameddig csak élek
    szilánkokra hullott édes szép emléked.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 28
Jelenlévők:
 · DelbertGrady


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz