Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zuhanás

, 625 olvasás, Alcar , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Belefáradok egy kicsit a mába,
mikor mandulaízűek a tegnapok.
Talán a holnaptól vagyok ily kába;
nincs hova menjek, csak egyhelyben szaladok.

Azt hiszem, felmászok a szomszéd hegyre,
- bár nincs kötelem, sem ki biztosítana –
menekülni vágyom, egyre és egyre.
A csúcsra, az égbe, a messzi szabadba.

Megállok a tetőn, gyökeret eresztek;
majd kitépem magam, és tovább rohanok.
Huzatom lesodor egy falevelet
és a szakadékba utána bámulok.

Boldogan futnék tovább a sziklákon,
de a magas partról a vízbe lök a szél…
Az emlékfolyóba merülök, s látom,
ahogy távolodik tőlem egy falevél.

2006-04-10

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz