Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete Lobogó

, 563 olvasás, Bogáncska , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Először nem hittük el.
Ugye nem? Ugye, vicc az egész?
De lassan állunkig futott az első csepp.
Nem, ez nem lehet, ez biztos tévedés!

Egy osztálytárs, kedves barát.
Annyi, de annyi terve volt!
A terem még visszhangozza sok harsány szavát.
Fiatal volt még, csak tizennyolc.
Kézről-kézre adjuk a kedves fényképeket.
Mennyi szép emlék gyűlt nyolc év alatt!
Nevetve mesélünk rég történteket.
Az emlékeinkben velünk maradt.

Együtt, igen, már tudunk nevetni is.
De ha este párnára hajtjuk fejünk,
S álmunkban szól, s mosolyog megint,
....felzokog a csend

Megjegyzés: Füleki Laci emlékére.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Bogáncska
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 6
Összes: 14
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Kavics


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz