Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bársonyfedél

, 764 olvasás, KRAase , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Emlékekbe szőttem mosolyodnak bársonyszövetét,
S aranyló mézzel nevedet hímeztem rá,
Két kezeddel szirmokat szórtam rajta szerteszét,
S csillagporral festettem meg mélységed szép szembogarát…





Emlékekbe szőttem mosolyodnak bársonyszövetét,
S aranyló mézzel nevedet hímeztem rá,
Két kezeddel szirmokat szórtam rajta szerteszét,
S csillagporral festettem meg mélységed szép szembogarát,
Alkonyattól loptam a pírt, hogy hamvas selyemmel kényeztesselek,
Rózsavízzel mosdattalak, hogy mélyen magamba lélegezhesselek…
Éhséged, ha lelkembe mart, véremmel csókoltalak álmatagra,
Kínjaimtól kértem az írt, ha szomjúságom rád ragadna,
Messzi tájak ezüstjéből szép koporsót álmodtam Neked,
Meghalni, ha vágytál, legyen békés, csillogó fekhelyed,
Szivárványból kötöttem a csokrot, mellyel végső utadra engedtelek,
S vén akácok kérgére róva könyörögtem:
Bocsásd meg, hogy szerettelek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 45

Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz