Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak senki ne lásson!

, 869 olvasás, KRAase , 15 hozzászólás

Sajgó lélek

A falhoz simulok, akár a festék,
mely szórakozottan
minduntalan
lepereg onnan,
Csak senki ne lásson!…





A falhoz simulok, akár a festék,
mely szórakozottan
minduntalan
lepereg onnan,
Csak senki ne lásson!

Árnyékom után nyúlok,
hogy magamra húzzam,
de akár a madár,
ha végre szabad,
megretten,
és sietve elszalad…
Csak senki ne lásson!

Ott a sarkon egy
hasadék vigyorog,
riadva a fénytől,
akár a patkány,
sietve elindulok,
végig a padkán,
s talán ott már
elbújhatok
Csak senki ne lásson!

Az éj köpenyét markolom,
Akár anyja kezét az árva,
De undok csillagok
Akár fényes ablakok
Nevetnek
Ócska ruhámra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 27

Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz