Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kinyílt egy rózsa

, 818 olvasás, Alicce , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Kinyílt egy rózsa, virradóra.
Irigység kalodában sárgulnak a fejek
Tátott, néma szájjal,
Nézik a kikeletet.

Bűn volt, és mi megtettük,
Amikor megfenyítettük
Az igazságot, fejünkre a
Becsület vágott sebet,
Óriás, tátongó sebet,
Amit be nem gyógyít a szeretet.

Hol vagy szabadság?
Vas-acélból kovácsolt rabigát
Tudnál e törni, ha
Kiáltanánk végre együtt érted
És ígérnénk nincs mitől félned,

Nem él vissza veled,
Se bú, se felekezet
Csak jobb világba szülhessük a gyereket,
Az utolsót, aki nem ismer koporsót!

Szeretnék most visszaformálódni az égbe,
Hol angyalok őriznének félve,
Nem mit e világon húsom tépve ezer darabra
A rohanás szétszaggatna.

Ó elfogyott az Isten,
Olykor hatalmas, most nincsen.
Gyertyaláng csupán piciny fénye,
Amit beledobtunk
A tomboló vihar közepébe!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Alicce
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2492 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz