Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Koraest

, 1923 olvasás, NapGyermek , 121 hozzászólás

Néhány szóban

arcomra tükröződve a koraest. megint.
oldódó táj: narancs-szín egész
fókuszomra guggol, csendjével lomhán legyint
s megremeg csontokon a penész.

hanyatló, ráncos út, mint valami szerpentin.
lobogok súlyos félhomályban,
vers inog, halk szürkület oltárán perceim:
izzadó égbolt, félholt nyár van.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 18

Page generated in 0.0365 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz