Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatkép

, 413 olvasás, Neonlight , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az éjszaka csendje.
Ülök magamban merengve.
A múltból semmit nem feledve.
Karjaim mellemen keresztbe…





Az éjszaka csendje.
Ülök magamban merengve.
A múltból semmit nem feledve.
Karjaim mellemen keresztbe.
Szemem egy vibráló képre szegezve.
Emlékek, érzelmek vizében fürödve.
És bár most sivatag terjeszkedik lelkembe,
Azért emlékszem még a szóra: - Engedj be!
Kitárt ablakomon keresztbe,
Hűs nyár esti szellő lengett be.
Lelkem sivataga fölé éltető felhőt kergetve.
Minden este fájdalomtól elgyötört arcom hűsítve!

Boldog Valentin napot, Szellő!
és köszönök mindent!:))

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Neonlight
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 16

Page generated in 0.0999 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz