Az éjszaka csendje.
Ülök magamban merengve.
A múltból semmit nem feledve.
Karjaim mellemen keresztbe…
Az éjszaka csendje.
Ülök magamban merengve.
A múltból semmit nem feledve.
Karjaim mellemen keresztbe.
Szemem egy vibráló képre szegezve.
Emlékek, érzelmek vizében fürödve.
És bár most sivatag terjeszkedik lelkembe,
Azért emlékszem még a szóra: - Engedj be!
Kitárt ablakomon keresztbe,
Hűs nyár esti szellő lengett be.
Lelkem sivataga fölé éltető felhőt kergetve.
Minden este fájdalomtól elgyötört arcom hűsítve!
Boldog Valentin napot, Szellő!
és köszönök mindent!:))