Szememben a világ, sírás és szenvedés
megfásult közöny.
Bármerre fordulok kutatón
rám a halál köszön.
Szememben az élet, fájdalmas utazás
az elmúlás útjain.
Dermedt szívvel nézek az ablakon ki,
át más emberek kínjain.
szememben a szépség, a bánatból fakad
egy rózsaszál a síron.
Halott álmokat kutatva élek,
emlékek holt tüze kínom.
Szememben a könnyek; szivárványt festenek,
kristályként ragyognak.
Reményről, szépről, hitről dalolnak,
egy élve sorvadó halottnak.