Gondolatom, eridj száguldj már,
Szabadon tér, időkapun át.
Csapongj, tombolj, viháncolj hát,
Kerge táncod a sámánnal járd.
A rothadó múltba hánny bele,
Királyoknak arcát kend vele.
Majomnak tépd ki mindkét lábát,
Soha el ne hagyja a fáját.
Ős Hubertus bájos asszonya,
Vággyal tartson ágyában fogva.
Két fiának te add a nevet,
Üsd, vágd őket, ne ismerj kegyet.
Piramist csak fejtetőn rajzold,
Kőbe görög betűket karcolj.
Kacagva röhögd Isidorust,
Borítsd fel a szemét Kolombust.
Kapcsold le a világos napot,
Dagadj, míg a tejutat nyalod.
A Teremtő ujjhegyére állj,
Előre csak némán kiabálj.
Jöjj vissza már, vár a gyarló test.
Otthonod ez, élned velem kell,
Istened én vagyok, ha maradsz,
Mindörökre elpusztítalak…
Megjegyzés: 13. versem, 13.-án jelenik meg. Lányom is 13.-án született.
Megünnepeltem… tudom, holnap fájni fog a fejem… és rohadtul
másnapos leszek…