Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Győztes vereség! (részlet)

, 604 olvasás, Alicce , 29 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hát, íme… befejeztem,
Biztos csak rossz helyre estem
Amikor egy angyal megszült
De látva ostoba képemet elejtett…





Hát, íme… befejeztem,
Biztos csak rossz helyre estem
Amikor egy angyal megszült
De látva ostoba képemet elejtett,
Egy burokba, a szél körém selymet,
A föld nem szívesen de otthont adott.
Régen széttörtétek már, az emberdarabok
És még most is fáj, hogy már nem találom magam,
Pedig érkezésem eleinte arany, és harmatnak tűnt
De melegség kihűlt.
Túl erősen pattantam ki a rügyező tavasz bimbóiból
És én leszek, aki leghamarabb, majd mindent felad,
Aki először hervad el mielőtt még tavaszt hozna a szél,
Aki nem beszél a hallgatagságról, hanem beáll a sorba.
A felismerés ezt okozta.

Felismerés:

Súrolta már csuklómat penge,
Napfény szép reggelente,
Amikor meredten elültek bennem a zajok,
Azt hittem végre boldog vagyok.
Áldott már Isten ámulattal,
Fogadtak már dallal,
Amikor mosolyogtam, az ördög
Szívébe szánalom ébredt, meglehet hogy csak féltett.
Melegség volt szívemnek az is amikor látott téged
És fáj hogy ezen túl hűvösebben élek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Alicce
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2117 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz