Mondd, néztél-e már isten sugárzó szemébe?
De úgy hogy belülről égesse a tarkód,
hogy gyomrodban érezd, felvett a kezébe?
Érezted-e, hogy átölel a lelke
annyira, hogy semmi mást nem látsz
mintha sűrű, sötét köd ölelne?
És tudtad-e, hogy azon percben, ott,
ő az egyetlen, végtelen nagy úr, akinek
minden halott élő, és minden élő halott?
Érezted-e akkor, hogy bűnös mindenki,
aki él, és hordja hátára adott keresztjét,
mit nem vehet le róla rajta kívül senki?
És mondd, fájt-e akkor a létezés maga,
vagy elviselhetetlenül könnyű volt,
ahogy átitatta a halhatatlanság szaga?
És végül mondd csak, tudtad-e, szemébe kinek nézel
vagy éltetett tovább buta, önhitt reményed, hogy
az utolsó napon megméretés nélkül elenyészel...?