Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halhatatlan

, 437 olvasás, Neonlight , 6 hozzászólás

Gondolat

Egy-egy pillanat, mi nekünk megmaradt.
Felidéz tengernyi érzelmet, egy réges-régi szerelmet.
De ahogy elszáll a pillanat, csak a rideg valóság mi megmarad…




    Egy-egy pillanat, mi nekünk megmaradt.
    Felidéz tengernyi érzelmet, egy réges-régi szerelmet.
    De ahogy elszáll a pillanat, csak a rideg valóság mi megmarad.
    És bár még érzem ahogy vállamra hajtod fejed, a szívem mégis az eljövendőtől remeg.
    Mert ahogy tűnik a pillanat varázsa, szép lassan kihunyik a vágynak parázsa.
    Hogy miért fáj elengednünk kit szeretünk? Mert mellette hallhatatlanok lehetünk!
    A szerelem érzése tesz minket hallhatatlanná! Erőssé, naggyá!
    Minden szerelem múlásával kicsit meghalunk, felötlik hogy egyszer végleg elbukunk.
    És bár érezzük ez az élet rendje, a halhatatlanság és nem múlás illúziójához ragaszkodunk remegve!
    Szerelmünk szemében, mint a halhatatlanság tüzében, fürödve ég a lelkünk!
    Aki még nem érezte bőrén e tűz lángoló hatalmát, az még nem ismeri a halhatatlanság álmát!
    Kék szemek tüzében tükröződik a mindenség, benne ragyognak a nap a hold és a csillagok!
    Boldognak csak addig mondhatom magam míg én is bennük lakok!
    Hát azt hiszem ezért… bár lehet, hogy tévedek!
    Halhatatlanság! Ég veled!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Neonlight
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz