Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Marci

, 587 olvasás, secondEduard , 21 hozzászólás

Ezerszín

(Az alapgondolat kicsit más lett volna, azonban efemer Meleg vagyok… c. írása adta az ötletet, hogy valóban más legyen a téma. Írásomba egy barátommal megtörtént eseményeket is belevettem, minden más hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet.)




MARCI

Színmű két felvonásban

Szereplők:

KATI, Misi és Marci édesanyja
MISI, orvostanhallgató, Kati nagyobbik fia
MARCI, értelmi fogyatékos, Misi öccse
GÁBOR, Misi barátja, színművészeti főiskolai hallgató
SZILVI, szomszédlány, medika, Misi gyermekkori barátja
TOM BÁCSI, Misi és Marci amerikai nagybátyja, sebészprofesszor
ANDRÁS, Szilvi barátja
HANG
GYEREKEK A JÁTSZÓTÉREN


I. FELVONÁS

(Szín: Hólepte játszótér, a háttérben hóember, gyermekek játszanak)

MISI: Gyere Marci, menjünk, elég volt a hógolyózásból.
MARCI: Nem megyek. Hógolyó. Még hógolyó!
1. GYEREK: Nézzétek már, itt van a gyagyás!
2. GYEREK: Tényleg! Mi van Misi, lehoztad az öcsédet hógolyózni? Ő lesz a hógolyó, mi?
3. GYEREK: Marci, Marci, gyagyás dili Marci!
MARCI: Marci nem gyagyás. Gyertek te is! Hógolyót játszunk!
3. GYEREK: Na nehogy má’ dilisekkel hógolyózzak! Aki bepisil! Kispisis, kispisis! Öcsééém! Tiszta szégyen!
MISI: Gyere Marci, mennünk, kell… Hallod? Gyere szépen!

(Marcit eltalálja egy hógolyó)

MISI: Gyere Marci, ne sírj. Ti meg menjetek innen a francba! Szemetek. Mindig az öcsémet tudjátok megtalálni?
MARCI: Fáj a… az arcom, nagyon fáj! Miért bántják Marcit? Engem? Miért bántanak engem?
MISI: Gyere marcikám, elmegyünk a boltba, aztán haza megyünk, és holnap jön majd a Jézuska, hoz neked majd sok-sok ajándékot.
MARCI: Jézuska? Az meg ki? Ki az a Jézuska? A Jézuska Marcit nem bántja?
MISI: Dehogy bánt. Nem bánt téged! Hoz neked ajándékokat! Sok szép ajándékot. A Jézuska nagyon szeret téged!
MARCI: Há-há! Marcit szereti a Jézuska, Marcit szereti a Jézuska! Misi! Engem Apa is nagyon szeret!
MISI: Tudom, Marcikám! Apa nagyon szeret téged.

(színpad elsötétül)

(Szín: Nappali szoba, félhomály. A háttérben szines égőkkel kivilágított karácsonyfa. Középen az asztalnál Misi, 20 éves, levelet olvas. Zene: nagyon halk karácsonyi ének. Apa hangja hallatszik.)

HANG: "Drága fiam! Haragszol most rám, mert elmentem, itt hagytalak benneteket. Talán megbocsájtod nekem mégis, hogy a ti érdeketekben tettem. Nem bírtam már tovább. Nemcsak önmagamat, a szenvedélyemet nem bírtam, de elviselhetetlenné vált, ahogy lassan tönkreteszlek benneteket. Édesanyádat, aki már mindenét a zálogházba adta, Marcit, aki miattam nem kaphatott új ruhákat és téged is, pedig neked tanulnod kell. Te orvos leszel, fiam. Annak kell lenned. Nem tudtam lemondani sem a kaszinóról, sem az italról. Ahhoz, hogy megadjam az adósságaimat, újra játszanom kellene. Ide jutottam, ide juttattalak benneteket. Ha én elmegyek, titeket nem fognak üldözni, hisz nincs semmitek. A másik nyaralóról nem tud senki, azt adjátok el, és álljatok talpra. Fiam! Unokát, unokákat szerettem volna. Tudom, hogy Gábor neked több, mint barátod, tudom. Nagyon elszomorít ez a tény. Nem tudsz róla, de ki akartalak tagadni. Aztán átgondoltam az életem. Magamba néztem, és rájöttem; én, aki mindenünket eljátszottam, elittam, semmit nem vethetek a szemedre. Most sem örülök, hogy más vagy, és nem is bocsájtok meg, talán mert nincs is miért. Szeretlek, mert a fiam vagy. Vigyázz nagyon édesanyádra és az öcsédre. Erősnek kell lenned, csak te maradtál nekik. Bocsáss meg nekem, nem tehettem mást. Isten veled! - Édesapád"

MISI: (maga elé nézve el-elcsukló hangon) Hát vége! Ezt adtad karácsonyra… ennyi maradt… Apám!… Édesapám! (az asztalra borulva zokog, színpad elsötétül, zene felhangosodik)

(sötét, majd világos)

(Szín: Ugyanaz a nappali, középen ebédlőasztal félig megterítve, a háttérben egy összekötözött fenyőfa a falnak támasztva. Kati az asztalt teríti. Telefoncsörgés.)

KATI: Halló! Ó, Tom bácsi! Jaj, de örülök neked… igen, jól vagyunk. Persze, hogy készülünk az ünnepre, a fenyőfa már megvan, ajándék?… nem nagyon lesz, tudod, három éve, még Lali idejében mindenre tellett. De most… Hogyan? Hogy iderepülsz karácsonyra? Tom bácsi, drága, képes vagy miattunk több ezer kilómétert… Régen voltál itt, igen, tíz éve… Három éve volt a temetés, sajnos… igen… Hogy Misi menyasszonya itt lesz-e? Hááát… nem hiszem, hogy ráér. Legyen itt? Szóval, küldtél levelet is? Drága Tom bácsi, persze, hogy örülök, és jól jön most az örökség egy része Misinek… Igen, persze, és a menyasszonyának… Ha akarod, akkor itt lesz… ööö… Szilvi. Igen, Szilvi. Elolvasom a levelet is, nagyon várom. És téged is, Tom bácsi. Nagyon köszönöm… a viszontlátásig… csókollak. (lassan leteszi a kagylót és leül) Istenem! Mit csináljak? Mit vétettem én, hogy ennyi mindennel sújtasz? Marci fogyatékos, az apja főbe lőtte magát, Misi meg egy fiúval jár, pénzünk nincs, jaj, mi jöhet még?

(csöngetnek, Kati ajtót nyit)

KATI: Szilvikém! Szia! Az Isten küldött! Gyere csak be!
SZILVI: Szia, Kati! Csak egy pillanatra ugrottam be. Misi itthon van?
KATI: Nincs. Vásárolni ment Gáborral. Tudom, Szilvikém, hogy neked ez milyen rosszul esik, hisz szinte születésetektől fogva együtt vagytok… voltatok.
SZILVI: Ugyan, Kati, hagyd! Én ezt már elfogadtam, nekem itt van András. Sajnos karácsonykor hazamegy a szüleihez. Én nem mehetek vele, mert másnap be kell menem a kórházba.
KATI: Szilvi, természetesen gyere át hozzánk szentestén, ne is szabadkozz! Ugyan! Ám mondanék valamit. Lenne egy nagy kérésem. Arról van szó, hogy Tom bácsi, tudod, a gazdag amerikai rokon, híres sebészprofesszor, a Lali nagybátyja karácsonyra iderepül, és a nagy vagyonából akar valami örökségrészt ajándékozni Misinek. Vagyis Misinek és a menyasszonyának. Jaj, az én hibám, hagytam abban a hitben, hogy Misinek már menyasszonya van. De nincs. Ha nincs menyasszony, nincs örökség. Érted? Szilvi, tudom, hogy nagy kérés, de…
SZILVI: Szóval karácsonykor én legyek Misi menyaszonya?
KATI: Édes Szilvikém, ha ezt megtennéd értem… De Misinek még nem mertem szólni.
SZILVI: Érted? Nemcsak érted, Misiért is megteszem.

(színpad elsötétül)

(Szín: Nappali, üres ebédlőasztal. A falnál az odatámasztott fenyő. Misi és Gábor lépnek be tömött szatyrokkal, csomagokkal.)

MISI: Hahó! Van itthon valaki?
GÁBOR: Csókolom! Kati néni! Megjöttünk!
MISI: Lehet, hogy csak mi ketten vagyunk itt… Gábor, én szeretném… szeretném, ha mindig együtt lennénk, ugye csak én vagyok neked? Néha félek, hogy esetleg más is…
GÁBOR: Ugyan, Misi! Ilyenre ne is gondolj! Én csak téged… Azért mert néha másokat is megnézek? Az csak a szememmel van, még a Szilvit is megnézem mindig… (Misi csodálkozva néz rá) Hű, várj! Valami zörgés… hahó, van itthon valaki? (csendben hallgatóznak)
MISI: Sehol senki, hál'Istennek. Na, akkor villámgyorsan elrejtem az ajándékokat. (két ajéndékcsomagot vesz elő, és elkezd kotorászni a könyvszekrényben) Na, nézd csak, Gábor! Tom bácsi levele. Nahát! Anya soha nem mutatja meg őket. (elkezdi olvasni) "… már alig várom, hogy megismerhessem Misi menyasszonyát, ahogy megbeszéltük…" Micsoda? Mi ez? Milyen örökség?
GÁBOR: Mutasd csak! Hm… (olvas) "… az örökséget természetesen kettőjüknek adom át…" (továbbolvas döbbenten)
MISI: Most mit csináljak? Idejön Tom bácsi, és valami nagy örökséget akar átadni. Nekem. Nekem meg a menyasszonyomnak! Na, erre befizetek. Ha lenne miből… Most idejön az öreg Tom, mi a francot mondjak neki? Elutazott a velem élő menyasszonyom? Ráadásul, úgy, mint tavaly, te is itt leszel… Mit találjak ki? Te ki vagy?
GÁBOR: A menyasszonyod!
MISI: Tartogasd a humorodat szilveszterre! Inkább találj ki valamit!
GÁBOR: Már kitaláltam. Én leszek a menyasszonyod. Gondolod, hogy a színművészetin nem játszottam még női szerepet? Egész élethűen tudom mondani: " szeretlek, drágám"…
MISI: Na, ne szórakozz! A Madách Színházban szédítsd a jónépet, hogy te vagy Desdemona. Borostával. Tom bácsi előtt kész lebukás lenne. Anya sem menne bele. Épp elég nekem az állandó titkolózás.
GÁBOR: Márpedig én megszerzem neked ezt az örökséget. Vagy teli vagy pénzzel? Egy normális egyetemi jegyzetet nem tudsz megvenni, állandóan másolgatsz. Nem, ne is szólj. Szilvire gondolsz, hát mondj le róla. András mellett nem fog átjönni menyasszonyoskodni, ne álmodozz! Hidd el, még anyád sem fog felismerni.
MISI: De…

(nyílik az ajtó, belép Kati)

KATI: Sziasztok, gyerekek! Na, megvolt a bevásárlás?
MISI: Persze, Anya, megvettünk mindent.
KATI: Egy nagy hírt kell bejelentenem. Holnap itt lesz velünk Tom bácsi Amerikából. Este érkezik.
GÁBOR: Igen…
MISI: Igen? Nahát! Mekkora meglepetés!
KATI: Misi, Gábor! Mindkettőtöknek szeretném mondani, hogy holnap este Tom bácsi előtt semmi nem derülhet ki… szóval semmi célzás, elejtett félmondatok, ugye, értitek? A többit majd veled beszélem meg, Misi.
GÁBOR: Értem, Kati néni. Semmilyen célzás! Minden a legnagyobb rendben lesz. Ugye, Misi? Mondd el Kati néninek! Akkor, ahogy megbeszéltük. Sajnos, most rohannom kell, még holnap bemegyek Nagyihoz a kórházba, aztán este jövök. Szia, Misi. Csókolom.
MISI: Gábor! De… (Gábor után becsapódik az ajtó, előjön Marci) Szia, Marci! Jól vagy, haver?
MARCI: Jól van Marci, jól…
KATI: Mi az, amit el kell mondanod?
MISI: Á, ez a holnapi ajándékozásról szól…
KATI: Rendben. Figyelj, kisfiam! Tom bácsi holnap érkezik, tudod, hogy gazdag, és az örökség egy részét át akarja neked adni. De csak ha itt lesz a menyasszonyod is. Ne szakíts félbe! Én tehetek róla, hagytam, hadd higgye, hogy nősülni szándékozol, nem gondoltam volna, hogy valaha is idejön Amerikából. De ne félj, megszerveztem mindent. Szilvi lesz a menyasszonyod. Elvállalta, holnap este itt lesz velünk, András hazament.
MISI: Szilvi? Beszélnem kell vele. Azonnal átmegyek hozzá.
KATI: Várj, ne rohanj! Nincs itthon. Bent van a kórházban, egészen holnap délutánig szinte csak a műtőben lesz. Telefonon se tudod elérni.
MISI: Ööö… telefonálnom kell Gábornak. Rögtön jövök.
KATI: Itt is telefonálhatsz. Vagy titok? Nos, jó lesz, ugye, hogy Szilvi átjön?
MISI: Jó, igen… (előveszi a mobilját) Mi? A francba! Nem kapcsolható!
MARCI: Apa! Apa! Apa nem kapcsolható?
MISI: Igen, Marcikám, Apa nem kapcsolható.

- függöny -

II. FELVONÁS

(Szín: A nappali, megterített ünnepi ebédlőasztallal. A háttérben szines égőkkel kivilágított karácsonyfa, előtte Marci játszadozik. Kati az asztalt igazgatja, középen Misi mobiltelefonnal.)

MISI: Halló! Halló! A francba! Megőrülök. Szilvi még mindig nincs. Gábor nincs, Gábor telefonja megszünt. Csak nem olyan hülye, hogy idejön nekem szoknyában… Tom bácsi elájul. Akkor már inkább az igazat rendesen felöltözve.
KATI: Mit mormogsz, Misikém? Jaj, zárd már el a sütőt! Jézus, még a halászlét sem szűrtem le, és mindjárt itt van Tom bácsi, az előbb hívott a reptérről.
MARCI: Ki az a Tom bácsi?
MISI: Tudod, Marci, Tom bácsi Apa nagybátyja, a te nagypapád testvére, és nagyon messziről jön, Amerikából.
MARCI: Apa is Amerikában van?

(Csöngetnek, Kati nyit ajtót. Belép Tom bácsi és egy taxisofőr, aki leteszi a bőröndöket, majd kimegy.)

KATI: Jaj drága Tom bácsi, mennyire örülök, hogy itt vagy!
TOM BÁCSI: Merry Christmas! Hát még én mennyire! Ha-ha! Na hadd lássam hamar az ifjú párt! Szervusz, Misi! Hű de nagyot nőttél tíz év alatt. Úgy nézel ki, mint egy férfi! Ha-ha! Hát a menyasszonyod merre van?
MISI: Szervusz, drága Tom bácsi! A menyasszonyom kicsit később jön, még dolgozik, ugyanis ő is orvos, de hamarosan itt lesz…
TOM BÁCSI: Ej, ej, milyen asszony az, aki karácsonykor is dolgozik? Nekem négy feleségem volt, de egy se dolgozott. A fene a lusta disznajait! Ha-ha! De ha orvos, az más. Nicsak! Marci! Szinte rád sem ismerek. Nem csoda 10 év után, te meg kilenc vagy, ugye? Ha-ha-ha!
KATI: Marcikám! Köszönj Tom bácsinak!, tudod, ő Apa nagybátyja.
MARCI: Apa nagybátyja? Szia, Tom bácsi. Apa hol van?
KATI: Tom bácsi, üljetek asztalhoz, azonnal itt lesznek a többiek. Engedelmeddel meghívtuk Misi egy barátját is.

(Tom bácsi és Misi asztalhoz ülnek)

TOM BÁCSI: Ha meghívtátok, hát meghívtátok, el ugyan ne küldjétek. Ha-ha. Minél többen köszöntjük az ifjú párt, annál jobb. Ajándék meg vacsora után. Külön a menyasszonynak is. Ugye, Misi?

(csöngetnek)

KATI: Ez biztosan Szilvi, megyek, beengedem. (ajtót nyit) Szia, Szil… Szil… Jézus Úristen! (a falnak esik)
GÁBOR: (női ruhában, parókában, suttogva) Csókolom! Tessék csöndben maradni, én vagyok Szilvi. A menyasszony. Karácsonyi meglepetés.
KATI: (a falnak dőlve ájuldozik) Sikerült… Gye… gyere be. Ne! Azonnal menj és öltözz át! Elment a józan eszed? Én nem is tudom, hogy…
TOM BÁCSI: Lám, lám! Itt van a menyasszony is. Ha-ha! Teljes a család, ugye? Gyere csak be ifjú hölgy, hadd öleljelek magamhoz. Szilvike? Hívhatlak Szilvikének? (összeölelkeznek)
GÁBOR: (elváltoztatott hangon) Végtelenül örülök, hogy megismerhetem, Tom bácsi.
MARCI: Nézzétek! Gábor úgy néz ki, mint Szilvi!
TOM BÁCSI: (meghökken) Ki az a Gábor?
MISI: Gábor - Szilvi kollégája, a barátom, akit várunk.
KATI: (halálsápadtan) Úgy tudom, hogy Szilvinek sürgősen vissza kell mennie a kórházba.
GÁBOR: Drága Kati néni! Örülök, hogy eljöttem onnan. Nagyon nyomasztó hangulata van, pláne most karácsonykor. Nem szeretem azt a sok beteget látni. Jó, hogy azt a félórát is kibírtam.
TOM BÁCSI: Hát ha már itt van, nem eresztjük, ráér az az újraélesztés holnap is. Ha-ha! Hanem… csak félórát a kórházban? Hát, magamról tudom, hogy az orvos is ember. Néha megcsömörlik. De mondd csak, Szilvikém, mi a szakterületed?
GÁBOR: Urológus vagyok. (Kati leejt egy tányért) Pontosabban neurológus.
TOM BÁCSI: Remek szak! Nálatok is bevezették már a szeriofizikális homogén pharmakológiát?
GÁBOR: Ö… a farkológiát? Be hát! Azt be. De nálunk még csak heterogén van.
TOM BÁCSI: Nahát, ilyenről még nem is hallottam…
KATI: Elnézést, Tom bácsi, megfájdult a fejem. (kimegy)
MISI: Igazán ne haragudj, Tom bácsi, ugye nem baj, ha Szilvivel bemegyünk a szobába az ajándékokért… Gyere Szilvi! (kézenfogva kirángatja)
TOM BÁCSI: Hát ezekkel mi lett? Gyere Marcikám, beszélgessünk egy kicsit.
MARCI: Hoztál nekem ajándékot? Apa mindig hozott nekem ajándékot. Kisvonatot, meg kisteherautót. Egyszer Apa hozott nekem egy szép nagy aranycsillagot és azt mondta, tegyem fel a fára, mert a csillagban van a szívünk. Tom bácsi, a te szíved is a csillagban van?

(csöngetnek)

TOM BÁCSI: Ez biztosan Misi barátja, az a Gábor. Megint csönget. Hát, ha a háziak nem jönnek, beengedem én. (ajtót nyit)
SZILVI: Jó estét kívánok! Szilvi vagyok, Misi menyaszonya. Ön bizonyára Tom bácsi, örülök, hogy megismerhetem. (megöleli Tom bácsit)
TOM BÁCSI: (hüledezik, tátott szájjal ámul) Ööö… te…? maga… Szilvi?
SZILVI: Látom, nagyon meglepődött. Későbbre vártak talán?
TOM BÁCSI: (félre) Itt valami nagyon nem stimmel. Ki ez a nő? Vagy Misi eltitkolta, hogy… hát persze, hogy ez mekkore kujon! Ha-ha! Bizony, mint én fiatal koromban. Meg most is, ha-ha! Na, de akkor se passzol, hogy mindkettő Szilvi és mindkettő menyasszony. Ennek a végére járok. (Szilvihez fennhangon) Drága Szilvike, én is örülök, hogy megismerhetlek, gyere csak be. Úgy értem, te vagy itthon… de üljünk le beszélgetni egy kicsit, amíg a többiek az ajándékokat készítik elő.
MARCI: Szia, Szilvi! De szép vagy! De a Gábornak szebb ruhája van.
SZILVI: Itt van Gábor is?
TOM BÁCSI: (félre) Úgy látszik, ettől a Gábortól nem tudok megszabadulni… (fennhangon Szilvinek) Úgy tudom nincs, de én már semmin nem lepődnék meg. (magában) Na, most csőbe húzlak! (Szilvihez) Misinek egy barátnője van itt.
SZILVI: Barátnője? Misinek van barátnője? Azaz izé… biztosan Klári van itt, az unokahuga.
TOM BÁCSI: (belemegy a játékba) Igen, Klári van itt. Mondd csak Szilvike, mióta vagytok ti együtt Misivel?
SZILVI: Mi már gyerekkorunkban is jó barátok voltunk. Jó pár éve… vagyis… igen, egy jó ideje már eljegyeztük egymást.
TOM BÁCSI: És te is neurológus vagy, ugye?
SZILVI: Neurológus? Dehogy! Sebész vagyok. Azaz leszek, ez az első év gyakorlatom, tavaly végeztem ez egyetemet. Úgy tudom, Tom bácsi, ön is sebész, híres professzor.
TOM BÁCSI: Igen, az. (félre) Na, most kibúvik a szög a zsákból, ha-ha! (Szilvihez) És nálunk is bevezették ám a… ööö… szeriofizikális heterogén farkológiát.
SZILVI: (félre) Kati mondta, hogy az öreg már szenilis, egy kicsit, de hogy ennyire ne tudja a szakkifejezéseket! Csak nem fogok kioktatni egy hetven éves professzort. (Tom bácsihoz) Tudja, Tom bácsi, én nagyon szeretem a munkámat, most is a kórházból jövök.
TOM BÁCSI (félre) A másik Szilvi meg utálja a kórházat. Itt valami átverés készül. Ez a nő biztos nem orvos. Az is lehet, hogy Misi egy félrelépése és a nő így akar bosszút állni. Ha-ha, majd én lebuktatom. (Szilvihez) El is hiszem, Szilvike, hogy annyira szeretsz a kórházban lenni. Az a sok apendicitisz hipofízis, meg a rengeteg skizofrén radiokardia, nem beszélve a transzplantációs sztereotíp homloklebenyekről.
SZILVI: (félre) Úristen! Ennyire szenilis nem lehet! Itt valami nagy gond van. Vajon Katiék tudják, hogy az öreg Tom teljesen bekattant? (Tom bácsihoz) Persze, Tom bácsi! A mi kórházunkban csak úgy hemzseg a sok sztereotíp transzplantáció. Már a folyosón se férni tőlük.
TOM BÁCSI: Tudtam én! A vaginális extrakuriózum meg már szinte népbetegség, ugye?
SZILVI: Hát úgy látom, Tom bácsi, ön mindent tud. Az extravagáns… izé vaginancia már egyszerűen nem is betegség. Mindenkinek van.
TOM BÁCSI: (ravaszul) És ugye, elterjedőben van a szupervibrációs turbulencia is?
SZILVI: (félre) Ez síkhülye! (Tom bácsinak) Az a legelterjedtebb. Én is úgy vibrálok, mint egy turbógenerátor.
TOM BÁCSI: (félre) Ez nemcsak szélhámos, még bolond is.

(bejön Misi)

MISI: Drága Tom bácsi, a többiek is mindjárt… Úristen! Szilvi!
TOM BÁCSI: Szóval, mégiscsak Szilvinek hívják?
SZILVI: Hát persze, hogy Szilvinek. Miért mit hitt? Hogy Mrs. Tom vagyok? És mi az, hogy mégiscsak? Ezt nem értem.
TOM BÁCSI: Azt hiszem, Misi, tartozol némi magyarázattal, mielőtt édesanyád bejön és felfedezi ezt a szélhámost!
SZILVI: Milyen szélhámost? Engem? Tom bácsi! Miért vagyok én… (megjátszott természetességgel) Ja, persze, hogyne, Tom bácsi, én vagyok a szélhámos.
TOM BÁCSI: Hallod, Misi? Még be is vallja.
MISI: Ööö… én ebből semmit nem értek. Egyébként, most már úgyis mindegy. Tom bácsi! Ő Szilvi, a szomszédunk, gyerekkori jó barátom. És nem a menyaszonyom. Ez az igazság.
TOM BÁCSI: És nem is orvos, ezt tedd hozzá.
MISI: Dehogynem orvos. Sebész.
TOM BÁCSI: Sebész! Mellékállásban meg pszichopata? Mivel akartok engem megetetni?
SZILVI: Nem vagyok pszichopata. De maga… maga ezek szerint normális?
TOM BÁCSI: Nem vagyok normális, hogy idejöttem. Misi elmagyaráznád végre?
MISI: Tom bácsi! Nekem nincs menyasszonyom. Szilvi csak el akarta játszani a szerepet, hogy neked kedvezzünk, az örökség végett. A másik Szilvi meg Gábor, a barátom. Nemcsak barátom, több annál. Ezért akarta ő is eljátszani a menyasszony szerepét. Gábor az én hű társam. Sohasem hagyna el engem. Bár néha ezen elgondolkodom…
TOM BÁCSI: Nekem is az a bajom, hogy mindig őszinte vagyok. Ha-ha. De ez már túl sok. Van valami erős pálinka a háznál?

(sötét, majd világos)

(Szín: A nappali, a háttérben szines égőkkel kivilágított karácsonyfa, egő gyertyákkal díszített ünnepi asztal, körülülik a szereplők. Vacsora után. Gábor ismét férfiruhában, paróka nélkül.)

TOM BÁCSI: Most, hogy minden kitudódott, szeretném átadni neked az ajándékot, Misi. Nem vagyok gazdag, mint azt hittétek, bár mindenem megvan. Ezer dollárt hoztam nektek. Nem, ne szólj Kati, ezt nektek tettem félre. De tudjátok meg, hogy kint Amerikában van egy kis befolyásom, el tudok intézni két ösztöndíjat a legjobb orvosi egyetemen. Két orvosnak. Látom, Misi, csak egyre lesz szükség, nem itéllek el ezért. Ezt az egy helyet is szívesen adom.
MISI: Tom bácsi! Nagyon hálás vagyok neked! Ha van ajándék, ha nincs, megköszönöm a hozzáállásodat. De mondanom kell valamit. Gábor nem orvosnak tanul, ezt te is tudod. Szilvia, aki a legjobb barátnőm… izé, azaz barátom, szóval érted, ugye, ő orvos lesz… nagyon tehetséges, hidd el, nem fog szégyent hozni rád. Úgy érzem, ha két ösztöndíjat ajánlottál fel, az egyik őt illeti.
TOM BÁCSI: Nincs kifogásom. Bár a Szilvivel való megismerkedésemből pszichiátriai disszertációt is írhatnék, azt hiszem, ezt majd ő fogja megírni, persze Amerikában. Ne is szólj, Misi. Ti se szóljatok, inkább menjünk a fenyőfához…

(mindnyájan a fenyőfához mennek, halk karácsonyi zene)

KATI: Marcikám, itt van a nagy szép karácsonyfa, a Jézuska hozta. És hozott neked sok-sok ajándékot! Látod, Marcikám?
MARCI: Marci látja. Érti. Marcit szereti Jézuska!
MISI: Látod, Marci, ez egy szép nagy fenyőfa, úgy hívják, karácsonyfa, tudod, ma van karácsony, ma született Jézus.
MARCI: Nagy fenyőfa, ilyen nagy fenyőfa sok van a téren. Ezt a fenyőfát te hoztad, Tom bácsi? Amerikából?
TOM BÁCSI: Ezt a fenyőt nem én… ezt a…
MISI: Hagyd, Tom bácsi!… Nem, Marci, nem ő hozta. Ezt a Jézuska hozta.
KATI: Gyere Marci, nézd meg milyen ajándékokat kaptál. Nézd csak, kisfiam, kisautó, kisvasút, nézd csak még egy maci is van!
MARCI: Jézuska szereti Marcit. Marci szereti aput! Apu hol van?
KATI: Tudod kisfiam, Apu messzire elutazott, és… elment… de ne félj, majd vissz… visszajön… csak most… Misi, fog… foglalkozz kisfiam Marcival, ki kell mennem a konyhába.
MARCI: Anya sír. Misi! Miért sír anya? Apa hol van?
MISI: Tudod Marci, Apa elment a térre játszani, hógolyózni, de nem ezen a téren van, hanem egy másik téren. Ami ennél sokkal, sokkal nagyobb, és mindig esik a hó, és sokkal fehérebb, és sok-sok gyertya ég állandóan, és rengeteg a csillagszóró. És az egész téren állandóan ragyognak a csillagok, millió kisgyerek játszik ott és nem bántanak senkit, tudod Marci, ott nem mondják senkire, hogy gyagyás, az egy olyan nagy fehér tér, ahol mindenki szereti egymást. És most Apa ott van, tudod, ott kell neki lennie, mert… még nem jöhet haza… neki kell ott… ott kell… meggyújtani mindennap a csillagszórókat…
KATI:… Mindenkinek Boldog Karácsonyt mégegyszer!
MISI: Neked is anya, köszönjük.
KATI: Misi! Kapcsold le a villanyt kisfiam, gyújts meg egy csillagszórót Marcinak!
MISI: Rögtön… Marci figyelj csak, most lekapcsolom a villanyt és meggyújtok egy csillagszórót, nézd, a gyertyafényben még szebben látszik. Ez egy csillagszóró. Most fogom ezt a gyufát és meggyújtom. Hűűű, de sistereg, csak úgy csillámlik és szórja a kis csillagokat, látod?
MARCI: Csillagszóró, ezek a csillagok. Szépen csillognak. Szép, ez nagyon szép!
KATI: Nahát, de örülök, hogy tetszik neked! Marci! Marcikám! Mi van veled, ne félj, hisz ez csak egy csillagszóró, ne sírj édesem, hát miért sírsz, szép csillagszóró, nem bánt téged… Misi, vidd ki, látod, hogy fél tőle az öcséd…
MARCI: Nem! Nem elvinni, ez Apa csillagja, Apa csillagszórója. Ezt Apa gyújtotta meg a nagy fehér téren. Apa ott van, ez Apa csillagja, ezek apa csillagjai… Apa itt van benne ebben a csillagszóróban. Apa itt van! Látjátok? Apa itt van velem. Apa szeret Marcit. Hallod Apa…? Apa hall engem. Apa itt van. Mindig! Sohasem megy el. Mindig itt lesz Marcival.
TOM BÁCSI: Marcikám, drága Marcikám!… Ember lesz belőled!

(csöngetnek)

SZILVI: Majd én megnézem. (ajtót nyit) Nahát! András!
ANDRÁS: Bocsás meg, Szilvi, én… én… nem utaztam haza. Hazudtam neked. De most, ma este őszinte akarok lenni…
GÁBOR: Á, szóval te vagy a sokat emlegetett András? Egész jól áll az öltönyöd. A kis pofaszakállad… hmm! Lekísérlek a bejáratig. Amúgy is sétálni akartam egyet, mehetünk együtt. Ugyan, be se gyere! Szilvi Amerikába megy, ösztöndíjat kapott. Bizony, haver! Mondtam már, hogy a hajad is jó? Na, gyere már, ne nézz olyan bambán! (karonfogja Andrást) Mondd csak, neked melyik jön be? A heterogén vagy a homogén farkológia?

(felhangzik az Ó csendes éj, Kata és Misi egymás kezét fogja, Marci hozzájuk bújik… a fenyőfán csillagszórók égnek)

- függöny -

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 34
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista


Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz