Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kirándulás

, 763 olvasás, Bogáncska , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Indul a busz, nehéz volt a túra,
Szikrázó nap süt elgyötört arcunkra.
Hosszú volt az út, s még itt a délután,
Fáradt vagyok, nem érdekel most a táj...



Indul a busz, nehéz volt a túra,
Szikrázó nap süt elgyötört arcunkra.
Hosszú volt az út, s még itt a délután,
Fáradt vagyok, nem érdekel most a táj.
Lehunyom szemem, s terád gondolok.
A hegymászástól minden izmom sajog.
Ha te itt lennél, másképp lenne minden:
Együtt sétálnánk a nyári erdőben.
Fásult fáradtságom nyomban elszállna,
Midőm szemem a szemedre találna.
Benne látva az örök ígéretet:
Nem hagysz el soha, s én hiszem: ez lehet.
Csendes nyugalom szállja meg az erdőt,
Pajkos szellő fújdogál a fák közt.
Az erdő homályába hasít néhány napsugár,
Egy ágon trillázva dalol egy kismadár.
Csörgedező patak partján ülünk ketten,
S én boldog vagyok, hogy itt vagy mellettem...
Fejem az ablakhoz koppan:fékeztünk.
Mellettem ásít egy lány;megérkeztünk.
Az álom elszállt, de az érzés megmaradt,
Magam előtt látom vidám arcodat.
Fürgén vállamra vetem a hátizsákot,
Álmom tán egyszer még valóra váltod...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bogáncska
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Aevie
 · davut
 · GoldDrag
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0266 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz