Indul a busz, nehéz volt a túra,
Szikrázó nap süt elgyötört arcunkra.
Hosszú volt az út, s még itt a délután,
Fáradt vagyok, nem érdekel most a táj...
Indul a busz, nehéz volt a túra,
Szikrázó nap süt elgyötört arcunkra.
Hosszú volt az út, s még itt a délután,
Fáradt vagyok, nem érdekel most a táj.
Lehunyom szemem, s terád gondolok.
A hegymászástól minden izmom sajog.
Ha te itt lennél, másképp lenne minden:
Együtt sétálnánk a nyári erdőben.
Fásult fáradtságom nyomban elszállna,
Midőm szemem a szemedre találna.
Benne látva az örök ígéretet:
Nem hagysz el soha, s én hiszem: ez lehet.
Csendes nyugalom szállja meg az erdőt,
Pajkos szellő fújdogál a fák közt.
Az erdő homályába hasít néhány napsugár,
Egy ágon trillázva dalol egy kismadár.
Csörgedező patak partján ülünk ketten,
S én boldog vagyok, hogy itt vagy mellettem...
Fejem az ablakhoz koppan:fékeztünk.
Mellettem ásít egy lány;megérkeztünk.
Az álom elszállt, de az érzés megmaradt,
Magam előtt látom vidám arcodat.
Fürgén vállamra vetem a hátizsákot,
Álmom tán egyszer még valóra váltod...
Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12 
Összes: 17
