Hajamba fúrja
Ujjait a Szél,
Fütyül az Őszre,
Már Télről mesél.
Fákról lehullott
Az összes levél,
Szél telet hirdet,
Susogva zenél.
Éppen sétálok,
A várost járom,
Szél összekócolt,
De én nem bánom.
Karácsony közel,
Számolom, várom,
Mesés most minden,
Akár egy álom.
Égből érkező
Hópihelányok,
- Mint fehér angyal -,
A Földre szálltok.
Hajkoronámnak
Díszévé váltok,
Fürtömre hulló,
Ezüst csillámok.
Ha Szél táncra kér,
- Bíz nem tévedtek -,
Szél-keringőtől
Újjáéledtek.
Szél szárnyán szállva
Szerteszéledtek,
Közben én halkan,
Széllel éneklek.
- Ha fagyna éjjel,
- Suttogja a Szél -
Látnátok Lányok,
Mily hideg a Tél.
Reggelre mindent
Belepne a dér,
Jégvirág nőne,
S zúzmara-levél.