Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Epitáfium

, 934 olvasás, NapGyermek , 53 hozzászólás

Abszurd

itt
hol a nyugtalanság megkarcolja
a fulladó homokórák üvegét
s sovány napsugarak rikácsolnak
rekedt, fájdalmas hangon karcsú imákat

itt
hol szikkadt gondolatok ásítoznak
vasalatlan, tépett öltönyökben
s a keserűség langyos vízében
foszladozó világok úsznak
mint szűz, s kócos fejekben
az óvatlan vágy

itt
hol mézízű a csend ciripelése
s ájultan omlik az ölekbe a tél

itt nyugszom Én!(?)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz