Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szembesítés

, 978 olvasás, NapGyermek , 63 hozzászólás

Szerelem

Még most is látom…

Arcunkra varrta magát valami fájdalom,
s mint a tehetetlen, elhaló-sárga
levelek, az álmos őszi tájakon,
elterült rajtunk a kozmosz.

Látom…

Fáradtan, még járatlan tejútrendszereken,
fél karjával bőszen integet nekünk
a hajnallal utazó szerelem,
s ereinkben meztelen ösztönök
dús folyama hömpölyög.


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 35

Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz