Szótlanul megértem,
Mit megadnál értem,
S tudod, Én is Érted!
De nem lehetsz Bűnöm,
S én sem a Te Vétked…
Bár karod fekhelyként,
Hófehér selyemként
Testemet ölelné,
S aranymézű csókod
Ajkam követelné.
Ha ránk lelne az éj,
Vérvörös szenvedély
Tornácára lépve,
Fonódva zuhannánk,
A mély feketébe.
… Szótlanul megértem,
Mit megadnál értem,
S tudod, Én is Érted!
De vétkem nem lehet…
Tisztelsz… hogy ne kérjed.