fejemben meddő zajok
nyitnak ajtót
a vérszívó némaságnak
s lassan átkarolnak
majd felzabálnak
a méla árnyak
ahogy egykedvűen
szüretelem
vékony létezésem
fürtjeit
én csak vagyok
fejemben gyilkos csend-habok
menzáznak egyre
s halál-szürke leheletembe
kapaszkodik a bánat
ütemre ringatja számat
a fájdalom
gyengeségem vastag karjai
taposnak vállamon
és én csak vagyok
fejemben ártatlan rabok
a vértől izzadó gondolatok
s hanyatlásom szobra körül
meztelen a levegő