Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak Vagyok

, 1175 olvasás, NapGyermek , 67 hozzászólás

Elmélkedés

vagyok

fejemben meddő zajok
nyitnak ajtót
a vérszívó némaságnak
s lassan átkarolnak
majd felzabálnak
a méla árnyak
ahogy egykedvűen
szüretelem
vékony létezésem
fürtjeit

én csak vagyok

fejemben gyilkos csend-habok
menzáznak egyre
s halál-szürke leheletembe
kapaszkodik a bánat

ütemre ringatja számat
a fájdalom
gyengeségem vastag karjai
taposnak vállamon

és én csak vagyok

fejemben ártatlan rabok
a vértől izzadó gondolatok
s hanyatlásom szobra körül
meztelen a levegő

tátongásom merengő
tekintete öntözi a teret

mert én csak vagyok

magamba okádom a perceket

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 25

Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz