Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Valamit Az Emberekről

, 1088 olvasás, NapGyermek , 27 hozzászólás

Gondolat

Kötelességtudatba fulladva a tömegek,
ficánkolnak, s ömlenek
kikövezett sorsukba.

Színes hamvakra bontják éltük,
forralt ágyakban, kövér reményük,
terítik álmokkal.

Őrzik őket lepusztult sírokban,
s míg lobban az éltető szikra,
selyem-szál folyamaikba
temetkeznek, sírva.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 30

Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz