Tisztának láttalak,
Gyönyörű tündérnek!
Romlatlannak, szépnek
hittem tested és lelked,
őszintének szemed,
igaznak szerelmed!
Tisztának láttalak,
Gyönyörű tündérnek!
Romlatlannak, szépnek
hittem tested és lelked,
őszintének szemed,
igaznak szerelmed!
Minden a tiéd volt,
amit csak adhattam,
de ott volt már alattam
a pokol, míg az égbolt
fényedtől tündökölt,
s vakká tett: maradtam.
Tört a pálca
fejem felett,
s egy perc alatt eltörölt
mindent a kezed.
A szerelmes álom
szűz varázsa
elillant,
helyette villant
a kígyó foga,
rút marása,
mérge emészt halálra.
Már látom alma-lelked
másik oldalát,
mit rágnak a férgek,
tépik régen romlott
húsát, bírják a mérget,
mit magában hordott
az ál-kedves.
A szerelem-álca
végleg összeomlott.
Testeden röhög a szenny
ezer érintéstől,
szádon hazug szavak
csúsznak és másznak.
Ó, miért is vágytalak?
Örökre vége szakadt,
nincs helye a násznak.
Szeretlek, s gyűlöllek,
láttalak tündérnek,
láttalak tisztának,
vak voltam, de így jó!
Örökre maradsz
a lelkemben,
te szeretett ringyó!