Hát újra,
Agyamba fúrva…
Mint egy szöget
Belevertek…
Hát újra,
Agyamba fúrva…
Mint egy szöget
Belevertek…
Nem felejtek!
Dühösnek kéne lennem,
De vonz a közelség
Ismeretség
És még is utállak
Egy állat,
Szűkölsz.
És sebedből
Habzó vér folyik
Veszettség-vér
A semmiér’
Ölellek!
"Majd elmúlik"
Zokogok, suttogom
És véres kezemre nézek
Már nem érzek…
Elmúlt
Támasztékként hagylak
Magadnak,
Mert becsaptak!
Én voltam!
És most véget
Vetettem a nyomorúságnak
Már sírt ásnak
Agyamban a manók,
Neked
De én mennék veled
Mert egy emlék közös…
Megvillan újra a kés,
Éles,
mint az idő véges…
Utolsó csókom homlokodra
Lerogyva…
De még leköplek!