Először a zene látta meg
Pokolnak hitt holdvárosban
Az égett színeket
Haldokló némaságban
Szolga vigyor rabláncán vergődve
Félelem verte rozoga hídon
Rettegések deszkarésén átragyogva
Égette a lelket az eljövendő
Rozsdálló új napok fényét zengve
Széthasítva időt s szélvész dallamot
Elhagyott gyáva lelkek
Vezekléstek ólomsúlya
Bársonysímára gyűri rémarcotok
Elhagyom békés tébolytok mely nektek csak pokol
S bár csókotok soha le nem moshatom
Veletek halni nem tudok