Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Elmélkedés
    5. ›
  5. Ültem Egy Padon

Vers: Ültem Egy Padon

, 1165 olvasás, NapGyermek , 42 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Elmélkedés

Csak ülök egy padon,
jeleket kódol a lélek,
s fejembe csúsztat egy képet a tér,
torkom vacog,
s a hűvös betonlapok tekintetemhez bújnak.

Emberek lépdelnek a csalfa perceken, s Én?
Én csak ülök ezen a mocskos padon,
a szél tisztára mossa arcom,
s testem fölé hajol a világ,
minden mozdulatom egy imát karcol a csendbe,
pedig Én csak ülök egy padon,
s hagyom, hogy amputálják karom,
s lábam a potyogó halál-szirmok.

Egyszer ültem egy padon,
kemény volt, s hideg,
de minek is beszélek, ha senki nem érti meg…

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21
Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz