Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ültem Egy Padon

, 1165 olvasás, NapGyermek , 42 hozzászólás

Elmélkedés

Csak ülök egy padon,
jeleket kódol a lélek,
s fejembe csúsztat egy képet a tér,
torkom vacog,
s a hűvös betonlapok tekintetemhez bújnak.

Emberek lépdelnek a csalfa perceken, s Én?
Én csak ülök ezen a mocskos padon,
a szél tisztára mossa arcom,
s testem fölé hajol a világ,
minden mozdulatom egy imát karcol a csendbe,
pedig Én csak ülök egy padon,
s hagyom, hogy amputálják karom,
s lábam a potyogó halál-szirmok.

Egyszer ültem egy padon,
kemény volt, s hideg,
de minek is beszélek, ha senki nem érti meg…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz