Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Marad a csend…

, 765 olvasás, GoldDrag , 14 hozzászólás

Néhány szóban

Szürkébe vált a világ,
száradt kóróként rogy le a földre,
halálban gázol most térdig
az, ki akaratnak szülötte,
s a fáradt ég fodrozta álom
halott ágaidnak hangja,
recsegve, ropogva törik össze
lelked folyójának túlsó partja…
Marad a Csend…
s benne ülsz, kezed imára kulcsol…
Marad a Csend…
ihletett szóként léted zeng a múltból…

Téli éjbe fojtva,
gyűlöli magát az élet,
fagyott ujjai kéken,
érintik vérző szívének
utolsó rezdüléseit,
s reszketi lelkét a fagy,
üvölt a világra,
emlékezni kezd:
"Mindenki hidegen hagy",
s az Élet szűköl…
Marad a Csend…
üveges szemében látod önmagad…
Marad a Csend…
nem ér el más, csak a felszakadt
seb alatt élő fájdalom,
s az indulat…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 7
Kereső robot: 23
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · boszorka
 · hazugsagok
 · marisom
 · Nftti
 · PiaNista
 · piciedith
 · szergo


Page generated in 0.0363 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz