Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy érzés

, 417 olvasás, Neonlight , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nem vagyok más csak egy névtelenül síró lélek.
Nem érzek mást csak azt, hogy iszonyúan félek.
Nem látok magam körül csak egy csalárd világot,
Nem teszek mást ezzel a versel sem, mint, hogy a semmibe kiálltok…





Nem vagyok más csak egy névtelenül síró lélek.
Nem érzek mást csak azt, hogy iszonyúan félek.
Nem látok magam körül csak egy csalárd világot,
Nem teszek mást ezzel a versel sem, mint, hogy a semmibe kiálltok.
Azt mondod: - Nem várhatom el!
Azt mondod: - Neked az kell!
Tudod mit? Én ilyet nem teszek!
Hiszen ezt neked magadnak kell adnod, úgy hívják… szeretet!
Látom, ahogy a régi értékek a semmibe vesznek!
Látom, ahogy az emberek mindent önzésből tesznek!
Hová lett a költök által magasztalt önzetlen szerelem?
Sehova!
Hisz nem is volt soha!
És nem hisz benne csak az ostoba!
Szeretni! Önzetlenül, mi?
Nos, jó volna hinni!
De az igazság az, hogy viszont szeretetet várunk!
Hogy szeressenek minket! Ez minden vágyunk!
Mert önzőek vagyunk és nem is tehetünk mást,
Mert így szövődik tovább a világ!
Ezt írja elő a világ nagy rejtélye,
A megmásíthatatlan ok-okozat törvénye!
És a legrosszabb…
Volt idő mikor "egy gyermek",
Hitte a nem múló szerelmet!
És hogy mibe lelte halálát?
Hogy látta összeomlani álmai világát!
Azóta hiányzik mindannyiunk lényege,
Mert csak önző vadakként ténferegünk nélküle!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Neonlight
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 37
Jelenlévők:
 · bacsol
 · PiaNista


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz