Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok

, 456 olvasás, Adera , 1 hozzászólás

Gondolat

Gondolatok fellege kavarog fejemben,
Megrohannak százak, ezrek,
Éjszakák múlnak, nappalok jönnek,
Furcsák, haloványak s hirtelen kitörnek…





Gondolatok fellege kavarog fejemben,
Megrohannak százak, ezrek,
Éjszakák múlnak, nappalok jönnek,
Furcsák, haloványak s hirtelen kitörnek,
Zúgnak-búgnak, csupa hangzavar!
Mint sűrűn szőtt pókháló rámtapad,
Nézem a szálakat…
Félénken érintem a múlandó szépet:
Az élet:
A régi virág, amit nem öntöznek,
Hamar kiszárad, s csak egy fakó halott lesz…
De az új virágok mindig virulnak,
Új élettel, új erővel telve,
Örökké élnek!
A hit:
Mindenki lelkében ég a lángja,
Nehéz újra emelni a magasba!
Ezért ne add fel, amiért küzdünk,
Vele együtt erős a lelkünk!
Az ember:
Minden idegentől fél,
A nehéz dolgok elől kitér…
Dühében dúl-fúl emészti magát,
Gúnyosan röhög, ha új prédára talál.
A háború:
Ostoba. Véres játék…-
Céltalan a cél!
S játékkedvvel kiontják testvéreik életét…!
Mond meg miért?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Adera
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 315
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.9109 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz