Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Valahonnan a távolból

, 451 olvasás, Adera , 1 hozzászólás

Szerelem

"A tiszta szerelem az, amely a
szív mélyén rejlik s amelynek
magunk sem vagyunk tudatában"
/La Rochefoucauld/



Itt ülök, a parton. Hullámok csapódása
Ébreszt, távoli visszhangokat.
Mintha, hallanám hangodat,
De már nem látom bennük, arcodat.

Érzem, elfelejtettem, hogyan éljek.
Óh, te bús, beteg szívem…
Sétálgatok, gondolataim árnyai között,
Kezemben, a tükröd összetört.-

Szemed keresem, a múlt porcellánjaiból,
Talán a láng, majd újraéled darabjaiból.
S a régi szenvedélyek, mámorító varázsa,
Felizzik, mely úgy jár át, akár a vihar.

De még emlékszem, az érzésekre,
"Mely örvénylett bennünk, mint
A viharfelhőt meglovagló sirályok serege",-
Mégis, megcsalta őket, a félelem.

"Sötét a nappal, ahogy sűrűsödik a hideg",
Az egyetlen fénysugár, a Te emléked.
"Mikor egy fekete madár kitárja sötét szárnyait",
S megpihen mellettem, a szirten.

Elkerül az álom, bár lehunyom szemem,
"Az égi szél is útnak ered, s
Megrázza függönyömet
Tenger moraját idézve.
Óh, bárcsak azok a hullámok
Hozzád repítenének"

"Amikor az akit szeretünk e világon él,
boldog és élvezi az életét, akkor hiánya
csupán egy új íz, egy fájón keserédes
tapasztalat."
/Winifred Holtby/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Adera
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1978 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz