Navigáció


RSS: összes ·




Vers: - és aztán újra-újra -

, 739 olvasás, vigkovacs , 16 hozzászólás

Elmélkedés

Kérem szépen
valaki segíthetne
(tényleg!)
– szívből igazán –

Szép kékre festett egeim
rendre elszíneződnek
- szürkeség tombol a Vásznakon -

És felépített gyönyörű Poklomban
saját egyedi Üstöm alá
önkezűleg gyújtott tüzem már
szinte végképp kialszik éppen –

Valamint a Világ
melyet közelről-messziről vizsgálgatok
olyan unalmas pusztasággá simult

– Föld-arcomon nincs meg a Csomolungma
se a Marianna-árok –

És

Elvált a Víz a Tűztől
– békességesen –
ahogy az Ember az Észtől
- oly egyszerűen -

Segítsetek hát rajtam-nekem
fordított Bábel-tornyom tegnapra összedőlt…

Hiszen még
tenyeremben tartok
- szorítom! -
egy pillanatnyi szépet

- madárdal-édes hajnal-álmot
- és mind a visszafojtott mosolyaim -

Talán
kiáshatnátok szétvert álmaim alól
Jóbarátok
ez egyszer most!

- és aztán újra-újra -



2005. szeptember 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: vigkovacs
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz