Őszinte leszek tehozzád, Barátom.
Megláttam valakit, egy újévi bálon.
Nem a szőkét, de én nem is bánom,
Nem felejtelek el, soha Barátom.
Nem vagyok én fehér, ártatlan céda,
Mit álmodban ringattál hiába…
Tagadják mások, engem borító mocsoknak létét,
S te ne őt, mégis engem lökj el a végén.
Szerettük volna, de semmi nem úgy lett.
Megkötötte gaz lelkemet, egy kínos tett.
Te szenvedttél ártatlanul, némán,
Ezer csillag hullott le, egyetlen éjszekán…
Most döftem tört önönmagamba,
Kínok forgatják azt, marokra fogva.
Vérem, könnyem eggyé vált velem,
Te mégis kezed nyújtottad nekem.
Tuttad? Hát nem gyűlölsz ezért?
Vétkem érezted, s én nem nyúltam kezedért.
Valóra vált rémálom, hogy mást öleltem,
Hittem, hogy ily nemes szív lakozik benned.
Remélem még maradt valami,
Amit barátságnak tudnánk nevezni…
Kívánom Néked, hogy szerelmed legyen,
A leányé, aki igazán szeret.
Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14 
Összes: 84
Jelenlévők:
