Tűnődök a térdemen
Ülve, s tekintetem
A tó vizén arcodban
Fürdik mozdulatlan
Nézzük egymást, kedves
Véget nem érő mosollyal,
Vízililiomba bújtatott
Halk sóhajokkal.
Hiába tudnám kezedet
Kezembe karolva,
Fátyoltükrünket nem sérti,
Csak a molnárka talpa.
Szemed végtelen mélye
Nem pillant, s a béke
Nem illan tova a ponty
Dobta buborékban.
S hiába fagy meg a levél,
A tó jegén, a hódara alatt,
Én csak ülök a felszínén,
S nézem alatta az arcodat.