Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Annyira fáj a halálod!

, 504 olvasás, jasminflower , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

    Oly sok órán gondolok Rád…
    Hogy tudtál meghalni?
    Mért szólított a Jó Isten?
    Mindez miért történt?
    S hogy tudtál itt hagyni?

    Annyira fáj a halálod!
    Nem értem meg most sem…
    Te, ki úgy szerettél élni,
    Mért nem gyógyultál meg?
    Mért nyugszol most ott, lenn?

    Kérdésemre nem jön válasz…
    Hiába is várom…
    Kijárok a temetőbe,
    Örök emlékedet,
    Ott magamba zárom.

    Sok-sok éve nem vagy köztünk…
    De mint ha ma lenne,
    Visszacseng a füleimben:
    - Majd ha gyermeked lesz,
    Én ott leszek benne.

    Megszületett a gyermekem,
    A Te kis unokád,
    - Gyönyörű szép kisfiúcska -
    És ahogy reméltem,
    Nagyon hasonlít Rád.

    Így akarta a Teremtő…
    Isten meghallgatott.
    Hogy nekem, benne élj tovább,
    Ajándékba egyet,
    Angyalkákból adott.

    A kis Angyal virágot visz
    Gyakran nyughelyedre.
    Ismeretlenül is szeret!
    Mindig csókkal köszön,
    Neked, a keresztre.


    Édesapám emlékére

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: jasminflower
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0273 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz