Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Annyira fáj a halálod!

2005-09-02 10:00:00, 563 olvasás, jasminflower , 8 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Oly sok órán gondolok Rád…
Hogy tudtál meghalni?
Mért szólított a Jó Isten?
Mindez miért történt?
S hogy tudtál itt hagyni?

Annyira fáj a halálod!
Nem értem meg most sem…
Te, ki úgy szerettél élni,
Mért nem gyógyultál meg?
Mért nyugszol most ott, lenn?

Kérdésemre nem jön válasz…
Hiába is várom…
Kijárok a temetőbe,
Örök emlékedet,
Ott magamba zárom.

Sok-sok éve nem vagy köztünk…
De mint ha ma lenne,
Visszacseng a füleimben:
- Majd ha gyermeked lesz,
Én ott leszek benne.

Megszületett a gyermekem,
A Te kis unokád,
- Gyönyörű szép kisfiúcska -
És ahogy reméltem,
Nagyon hasonlít Rád.

Így akarta a Teremtő…
Isten meghallgatott.
Hogy nekem, benne élj tovább,
Ajándékba egyet,
Angyalkákból adott.

A kis Angyal virágot visz
Gyakran nyughelyedre.
Ismeretlenül is szeret!
Mindig csókkal köszön,
Neked, a keresztre.

Édesapám emlékére

Kinyomtatom