Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyár Esti Szél II.

, 395 olvasás, Neonlight , 0 hozzászólás

Szerelem

Mikor hallgatod mit susog a szél,
Hűsítő fuvallata lelkedig elér.
Ámító csábítás, mi markol lelkedbe,
Suttogja szívednek: Engedj be! Engedj be!

Megnyitod hát szavára élet által sebzett szíved.
Mert elhitted suttogását: Én is szeretlek téged!
Éjről-éjre ezt suttogva,
Tested lelked megbéklyózta.

Vágy táplálta kíváncsiság epesztette szíved.
Engedj engem színed elé! És sóhajod szált a szélnek!
Ám a szél csak tovább suttog és nem mutatja magát,
Viharfelleg mögé rejti káprázatos arcát.

Félelemtől komor arcod az egek felé emelted,
És kétségbe esett kiáltásod a csábítónak szegezted.
Suttogó szél, hová tüntél?
Előlem el, miért rejtőztél?

Ám a szél már messze kószál,
Epedővel nem gondol már!
Más fülekbe súgja hallhatatlan dalát,
De sosem mutatja meg halandónak magát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neonlight
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 23

Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz