1. A folyóparton ültem s órák vesztek el a csendben, behunyom szemem s magamat látom, amint a bársony fűben lépdelek, nyugalomra vágyok, nem jön felém senki sem. Ciripelnek a tücskök jó hangosan, néha néha egy hal nyomán a víz loccsan. 2. A híd mint sötét árnyék, nyugszik a víz felett s mellettte egy öreg fa nyújtja ki ágait, a víz fölé, mintha mosdana, aztán bólogat felém, minhta valamit mondana, de elhallgat s az éjjel együtt alszanak, egymásba karolva jó nagyokat, jó nagyokat.