Mit ér az ember élete, ha nincsen hite?
Milyen az az ember, ha úgy érzi?-
Nincsen már reményének ereje,
S maga kővé válik,
Összeomlik, s porrá lesz,
Mert nem viselte már a terhet,
Melyet ama folyó hozott neki,
Mit életnek nevez.
Kő vagyok már rég idők óta,
Kik belém rúgnak, s dobálnak,
Nem tudják milyen kőnek lenni…
Így ők érzéketlenek, ez átkuk,
Ám sorsuk nem tagadja végzetük.
Ki feladja, ember többé már nem lehet!
Te szeretnél ember lenni?
Sodor a folyó, repít a szél, s az idő
Bölcsé tesz téged.
De kőből csak akkor születhet ember,
Ha a szíve is emberit érző.-
Hinni mindig kell!
Bár létünk mint az égő gyertya
Lassan, táncot lejtve ég lángja…
A lángot elolthatják, akár örökre,
De mihelyt tüzet adnak neki,-
Fénye új álmokat szőve
A mélyből izzik.
Hite pedig mind erősebb lesz,
S a remény fonalát követve
Valóra váltja álmait…
Megjegyzés: " Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! "