Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Merengés

, 414 olvasás, Neonlight , 3 hozzászólás

Néhány szóban

Titokban már régóta figyelem, ahogy ott ül a szépítkező tükre előtt.
Annyiszor láttam már miközben aludt, vagy mikor tett-vett a lakásban, vagy mikor szeretkezünk, de mégis, valahogy az a legmegkapóbb benne mikor az előtt a giccses, barokk stílusú szépítkező asztal előtt ül.
Akkor olyan légies, olyan tüneményes! Bár nem nagyon értem mit miért tesz, azonban ahogy teszi az magával ragadó.

Ahogy közel hajol a tükörhöz és végig simít a bőrén… gondolom a szarka lábakat vizsgálja az arcán… aztán egy keserű kis fintor… ezek szerint nem elégedett.
Pedig ha tudná… hiszen még olyan fiatal… előtte az élet… hogy őszinte legyek gyönyörű… de még mindig zavar a női hiúság… bár tudom ez elengedhetetlen tartozéka minden nőnek.
Talán ez nőiességük mozgatója.
Végig simít a szemhéjain, majd újra bele néz a tükörbe… egy vidám, cinikus… illetve nem is… kacér mosoly nyújtózik végig az arcán… no nézd csak hirtelen milyen elégedett.
Ezt a kezdeti siker élmény felhasználva a szépítkező szerei felé nyúl.
Mindeközben a válla felett hátra szól nekem valamit… és én válaszolok… bár ha valaki fél perc múlva megkérdezné tőlem miről is volt szó köztünk… csak bután pislognék, mert elragadó látványa teljesen leköti a figyelmem.
Hirtelen egy tubust vesz apró kis kezébe… ez az alapozó lesz… és egy borsónyit a jobb mutató ujjára nyomva, majd a tubus tetejét kecsesen eltartott mutatóujjal visszatekerve újra bele néz a tükörbe.
Hosszú hullámos hajfürtjei által övezett arcocskáját finoman apró mozdulatokkal fordítja először jobbra majd balra… épphogy csak… miközben két kezének mutató ujjai összeérnek,
szétosztva a halvány barna alapozót, hogy utána mértani pontossággal masszírozza szét finom arcbőrén.
Látványától felrémlik előttem bőrének illata. Azon gondolkozom, hogy ez már a vérében van.
És miközben fürkésző tekintettel vizsgálja mozdulatai eredményét… én újra és újra elcsodálkozom testének izgató formáján.
Ilyenkor annyira önmaga… nőiességét szétsugározva a szobában!
Akkor veszem észre, hogy mindeközben mondhatott valamit, mert válla felett ismét hátra hajolva rám néz és kacag… Óh, Istenem… azok a gyönyörű fogak… az a gondtalan kacagás.
A mosoly ami szétterül az arcán bár nem tünteti el az általa vélt szarkalábakat azonban arcát sugárzóvá teszi!…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Ez+az
· Írta: Neonlight
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 34
Jelenlévők:
 · bacsol


Page generated in 0.0936 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz