Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A varázslat vége.

, 616 olvasás, skorpio , 3 hozzászólás

Szerelem

Dermedten állok
    álmaimba bújva.
      Varázsló köntösömnek
        elszakadt az ujja.


          Csillogó varázsporom is
          lásd régen elfogyott
          magamra hagytak már
          mind az angyalok.
          Hiába bocsátok rád
          büvös mágiát
          ez a hókusz-pókusz
          igazán nem hat rád.

          S csak nézel rám
          őszint döbbenettel,
          szép szemed sarkában
          megdermedt fényekkel
          Nem érted, fel sem foghatod,
          Hol nem vetettél "magot"
          Hogy fakadhat "élet"
          s a sarjadó virágot,
          bizony gyomnak nézed.
          A csönd jeges pajzsát
          magad elé tartva
          várod biztos türelemmel,
          hogy e hiábavaló lángolásban
          a lelkem égjen el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz