Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - 02. Szerepcsere

, 213 olvasás, Déness , 5 hozzászólás

Spirituális

Greg, az ápoló, egyszeriben nem tudta, hogyan indítsa el a beszélgetést, pedig hát nem volt egy szófukar típus. A szemben lévő tekintete, kisugárzása, annyira más volt, mint amilyennek eddig megismerte, mintha egy „új ember” költözött volna a lelkébe. Most, hogy csak úgy két méternyire ült tőle, még jobban érezte a lényéből áradó békességet, amilyennel még sosem találkozott életének eddigi harmincöt éve alatt.
– Őszintén örülök, hogy jobban van. – nyögte ki végül, „rátalálva” egy sablonos mondatra.
– Az őszinteség sajnos elég ritka megnyilvánulás ebben a világban. – kezdte B-Men elgondolkodva, aztán az ápolóra emelte tekintetét, és úgy folytatta. – Mármint a teljes őszinteségre gondolok, amitől maga most messze áll. Hiszen sokkal inkább érdekes fejleménynek tartja a megszólalásomat, mint, hogy örülne neki.
– Ö.. ö.. ö.. Hát igen, mert olyan nagy változáson ment át, hogy szinte letaglózza az embert, de jelen esetben persze jó értelemben.
– Gondolom máshoz szokott. – nézett végig az ápoltakon B-Men.
Ekkorra már mindenki csak rájuk figyelt, sőt volt aki még az evést is abbahagyta.
– Őszintén szólva nem lehet mondani, hogy a békés nyugalom lenne a legmotiválóbb ezen a helyen. De ha... – pillantott körbe Greg is. –… nem lennék ateista, azt mondanám, csoda történt. Ilyen csend még sosem volt itt ebédidő alatt.
– Nem hisz a csodákban? Én sem, mert minden csodára van magyarázat, csak az emberi elme nem ismeri rájuk még a válaszokat.
Ekkor érkezett vissza a másik ápoló.
– Menjünk, vár a doki. – tért rögtön a lényegre.
– Az teljesen lényegtelen, hogy én szeretnék–e vele beszélni a jelen pillanatban? – csendült fel olyan kérdés, amilyen tán még soha az épületben ápolttól.
– Nem lényegtelen, de a maga érdeke is, hogy beszéljenek, hiszen ő úgymond a gyógyulásának kulcsa. – érkezett a precíz válasz.
– Tehát képes a lelkembe hatolva kinyitni azt az ajtót, ami jelenleg zárva van?
– Érdekes megfogalmazás, de igen a válaszom.
– Akkor mehetünk máris. – állt fel B-Men békés, de mégis egyben sejtelmes mosollyal az arcán.

Ideje lerántanom egy határozott mozdulattal a leplet arról, hogy két főhősünk, T-Boy és B-Men pontosan hol is tartózkodott, mely nem a polgári nevük, mert azokra nem emlékeztek. Így aztán kölcsönösen elnevezték egymást. Mért pont ezekre a nevekre, arról majd később, most, ha már elkezdtem, illik befejeznem a lepel lerántását. Négyszögletes, sajátságos kunyhóban „tengették napjaikat”, ugyanis az egyik oldalát teljes egészében képernyő „terítette be”, melyen keresztül a külvilágot láthatták.
A kunyhó közepén asztal állt, rajta egy kis-állványos mikrofon, valamint két ágy és egy szék volt még található ezen a furcsa helyen. Ja, és majd elfelejtettem, volt még egy távkapcsoló is, amin most megnyomott egy gombot B-Men a mikrofonra irányítva, majd T-Boy felé fordult.
– Szeretnél te beszélni a dokival?
– Mint a szél! – vágta rá a kérdezett. – Elvégre én vagyok itthon, már bocs, de te csak vendégként tartózkodsz itt.
– Biztos vagy ebben? Mert én nem, csak mint te, nem emlékszek a múltamra.
– Végül is jelen esetben tök mindegy ki van itthon és ki vendég, ne lovagoljunk ezen, mert a végén még megbokrosodik és levet magáról. Bár ez egy elég hülye mondás, mert ha megbokrosodik, akkor már nem izgága. – pillantott maga elé elgondolkodva T-Boy és minden bizonnyal lelki szemei előtt megjelent egy bokorrá változott paci.
– Sajátságos módon, de rátapintottál a lényegre. – nevetett B-Men, aztán felállt a székről. – Úgy látom megérkeztünk, ideje helyet cserélni.
A képernyőn épp kinyitotta az ápoló a doki szobájának ajtaját, ki ötvenes, némi súlyfelesleget cipelő szemüveges férfi volt. Greg félreállt, hogy előre engedje az ápoltat, vagyis engedte volna, mert az nem mozdult, csak nézett maga elé bamba tekintettel.
– Blokkoltad a mozgás funkciót? – lepődött meg B-Men.
– Ja. Úgyis mindig olyan magas lovon pöffeszkedik a doki. Most úgy intézem a dolgokat, hogy leszálljon róla a hájas alfelével.
– Én nem vettem észre, hogy beképzelt lenne, csak teszi a dolgát.
– Hát ez az. Okosabbnak hiszi magát nálam, pedig tök hülye hozzám képest.
– Hátha ez így van, zseniálisan titkoltad eddig agyad teljesítőképességét. - mosolyodott el B-Men
– Rátapintottál a lényegre, mondjuk elég drasztikusan, mert a gúny határát súrolták serényen szavaid, de ettől még a kulcsszó a „zseniális”. Az, hogy az én értelmi szintemmel diliházba zárjanak, a legmagasabb fokon kell megjátszanom az elmebaj tüneteit.
– Igen, ebben már zseniális vagy annyira, hogy még az is felmerült bennem, nem csak megjátszod a bolondot. – érkezett továbbra is a válasz „mosolyba csomagolva”, de T-Boy most nem vette a lapot.
– Ez is a zsenialitásomat támasztja alá, hisz te állítólag bölcs vagy, mégis átverlek.
Kevin, a doki, miután látta, hogy a beteg leblokkolt az ajtó előtt, meglepően gyorsan felállt súlyfeleslege ellenére, s az ajtóhoz lépve beinvitálta.
– Jöjjön bátran, csak pár mondatot beszélünk, aztán máris mehet a délutáni pihenőjére.
Mozdulj már, ne szívasd tovább szegényt. – nevetett B-Men.
– Na jó, de csak a te kedvedért.
Az ápolt váratlanul „életre kelt”, de annyira, hogy bevágtatott a szobába és lazán lehuppant a doki székbe. Ám aztán átment „lecsendesült tornádóba”, és lassú, kimért mozdulattal a szemben lévő székre mutatott.
– Foglaljon helyet kérem. Egy kávéval megkínálhatom?
Kevin már közel harminc éve volt a szakmában, de ilyen váratlan fejlemény még nem érte.
– Hát... Köszönöm nem. – felelte a néhány pillanatnyi döbbent csend után. De aztán úgy döntött, hogy egyelőre belemegy a szerepcserébe, hisz ennek kapcsán fontos dolgokat tudhat meg a páciens lelkületéről.
– Köszönöm, hogy máris fogadott. – foglalt helyet. – Megkérdezhetem mióta praktizál?
– De hát már megkérdezte! Eleve mért zaklat ilyen hétköznapi dologgal bolond létére? Ha majd eszébe jutott valami minél idiótább kérdés, akkor jöjjön vissza.
– Az fel sem merül magában, hogy nem vagyok elmebeteg?
– Nem, hiszen már ránézésre is minimum fél hülye. De most, hogy beszéltünk pár mondatot, máris meginvitálom egy kényszerzubbony viselésére, a következő huszonnégy órára. Sajnos csak egy méretben van, remélem nem gond. Hastájékon kicsit szűk lesz.
A doki válasz helyett tekintetével végigpásztázta a szemben ülőt, aztán elmosolyodott.
– Gratulálok, nagyszerű alakítás volt, de most már szeretném kérni, hogy a szerepcserét hagyja abba.
– Megtenném, de közben váratlan fejlemény történt. Rájöttem, hogy maga a bolond, csak eddig a pszihodoki szerepében tetszelgett. A sok dilist átverheti, de engem nem! – emelkedett fel vészjósló tekintettel T-Boy. – Mégis milyen jogon mutatja magát normálisnak, amikor sík hülye?
– A hülyeség jogán? – kérdezett vissza a kérdezett, mire a másikból kitört a nevetés.
– Ott a pont. Lássa milyen vaj szívű vagyok, de azért ne próbáljon kenyérre kenni, a kényszerzubbonytól eltekintek, mert megnevettetett. Persze mivel az élet nem csak móka és kacagás, így további hülyékhez is le kell ereszkednem pátoszi mivoltomból, így hát megkérném távozzon az irodámból.
Kevin pár pillanatig elgondolkodott a hallottakon, aztán megmakacsolta magát.
– És ha nem teszem?
Most T-Boyon volt a gondolkodás sora, aztán valamiféle benső késztetés hatására kihúzta az íróasztal fiókját. Később visszagondolva nem tudta eldönteni, hogy már azelőtt pár pillanattal tudta, hogy miket lel benne, vagy csak utána, hogy kihúzta. Persze akkor nem foglalkoztatta ez a kérdés, hanem jócskán meglepődve bámult a fiók mélyén heverő két pisztolyra. Az egyikről nyomban tudta, hogy kábítópisztoly, ám a másik minden bizonnyal élet kiontására alkalmas fegyver volt. Ezt ragadta meg.

/A folytatásban a viccnek indult szerepcsere már egyáltalán nem lesz vicces a dokinak, sőt T-Boynak sem, mert lelkének egy olyan sötét zugába téved, ahol sohasem járt még. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Regény
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 85

Page generated in 0.2331 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz