Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Széltoló

, 134 olvasás, aLéb , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Kell egy más világ…
régi földutakba font örökre pillanat,
földbe, fába vésve szív, szerelmes balladák,
és fejembe csapva félretolt, öreg kalap,
szájsarokba zöldezüstbe hajló szarkaláb,
kell a farmerom, levágva épp a térd alatt,
szíjpapucs, nem kell, hogy új, csak úgy az út porát
járni és velem viselni el az alkonyat
szürke hamvait, és kell a csöndes éjszakák
tűzszemébe ejteni sosemvolt szárnyakat,
s nézni csak, ahogy az álmokon, az égen át
kódokat kacsázva száll egy szikratávirat,
… ujjaim közé peregni nyár, a szürke-barna lösz
és a szél,
ahogy hazudni tud,
hogy egyszer visszajössz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aLéb
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Alberczki László


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz