Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Sör, buli, gorilla

, 23 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Abszurd

Furcsa zsibbadást éreztem az altestem táján, és amikor lenéztem, elhűlve láttam, hogy hiányoznak a lábaim. Teljesen. Deréktól lefele egyáltalán nem volt semmi, csak a nagy üres levegő. Akkor egy pillanatra megijedtem.
De csak egy rövid pillanatra, mert fájni nem fájt, mozogni tudtam, szóval ahogy a pánik alábbhagyott arra a következtetésre jutottam, ha a helyváltoztatás megy, minek aggódni. Még akár vicces is, ahogy nézzük. Próbaképpen kislisszoltam a konyhába, hogy magamhoz vegyek egy doboz jéghideg Staroprament.
Míg lassan kortyolgattam a borostyánszínű italt, azon tűnődtem, járhattam volna sokkal rosszabbul is. Változhattam volna például óriás csótánnyá, mint Kafka hőse, Gregor Samsa.

Egy idő után megszoktam ezt az – nevezzük így – alul semmit. Már nem foglalkoztam vele, csak a színes kis ekikre meg gandzsára koncentráltam, ami bőven termett előttem az asztalon, na meg a kedvenc cseh söreimre, amikről egy pillanatra úgy tűnt mintha Bohumil Hrabal nézne rám megvetően. De nem ám egyről, az összesről, csak a színekben volt némi különbség. Azt nem értettem, miért olyan dühös. Hát nem vagyunk mindannyian gyöngéd barbárok? Akkor meg minek ez a sok hűhó…
Szóval eszeveszett fergeteges buli volt, de tényleg. Mindenki keményen be volt szíva. A zene folyamatosan dübörgött, még a gyomromban is éreztem. A füstöt harapni lehetett. Aki tudott az tácolt. Aki nem az is. A peches arcok a földön vonaglottak saját illatos hányásukban.
Amikor kiosontam a mellékhelyiségbe, elkövettem azt a hibát, hogy belepillantottam a tükörbe. Talán nem kellett volna, mert a tükörből Munch néma sikolya nézett vissza rám. Pedig akkor még nem is voltam annyira beállva.
Később, na később nálam is keményen beütött a cucc. Volt minden: bibida és didila, unkuc a munkuc. Éreztem, ahogy a Világlélek szabadon áramlik rajtam keresztül-kasul. Higgyétek el, több volt az már, mint faja.
Végre a fő attrakció következett, mikor is félnehézsúlyú bokszolóként birokra keltem egy toronyház méretű epres Dörmivel. Igaz, a végén pontozással őt hozták ki győztesnek, de azért rendesen megadtam neki.
Sosem fogja elfelejteni, amit tőlem kapott, azt az epres úristenit! Folyamatosan táncoltam előtte, akár Fred Aster, és rendesen megsoroztam belharcban, majd bal horog jobb horog kombináció következett, aztán kivárva a megfelelő alkalmat hirtelen közel hajoltam, és kiharaptam egy jókora darabot a füléből. Csak úgy spriccelt az eper szirup, képzelhetitek. A tömeg megmozdulásomat őrjöngő ovációval fogadta. Ezen fellelkesülve felhajtottam egy kupica Jägert, majd leszorítottam még pár doboz sörrel, és akkor – akár hiszitek akár nem – találkoztam magával a Jóistennel.
Nem így képzeltem el, de kétségkívül ő volt. Idős, alacsony, rendkívül elegáns. Annyira hasonlított valakire. Sokáig beszélgettünk, de hogy miről azt nem árulhatom el. Maradjon inkább ez a kettőnk titka.
Később felhígult a buli és nyílméregbékák telepedtek a nyúltagyamra. Cefetül csiklandós érzés. Kánonban énekelték az Ave Mariát. Ezek tudtak valamit! Maria Callas zokogott volna, ha hallja.
A műélvezetben váratlanul egy óriás szőrös gorilla megjelenése zavart meg. Brutálisan ütni kezdte a vállamat.
– Hé, haver, ébredjél! Ne aludj!
A félelmetes gorilla emberi nyelven beszélt. Valahogy nem lepődtem meg.
A Gorilla maszkját lehúzva lassan átváltozott Tamássá. Tamás még mindig vadul ütötte a vállam, majd két kézzel rázni kezdett.
– Térjél már magadhoz tesó!
– Mi, mi van?
– Vége a bulinak, záróra, konyec filma. Indulunk haza!
– Me… Mennyi az idő?
– Fél hat körül van. Hajnalodik. Már majdnem mindenki lelépett! Fel tudsz állni?
– Fél hat? Ez komoly?
Éreztem, ahogy tetőtől talpig elönt a hideg veríték. Az asszonynak azt ígértem, tízre otthon leszek, és fél nyolcra a munkahelyemre is be kéne hogy érjek….
Na, akkor tényleg megijedtem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: entizenharom
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 54

Page generated in 0.0475 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz