Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A Néma Völgy rejtekén

, 37 olvasás, Déness , 3 hozzászólás

Álom

A bús Néma Völgy rejtekén,
Csak egymagában élt,
Neki csakis a Szél mesélt,
S nem látta még a Fényt,

Mert a létének hajnalát,
Egy jóslat törte meg,
És ha a szó a szívbe ég,
Nem gyógyul már a heg.

“A Fény lesz majd a gyilkosod,
Zord árnyak gyermeke,
Pallosodként úgy sújt le rád,
Mint az Éj hűs keze. ”

“Új útra lépve meghalok?
Félek, semmit sem értek már.
A tudatlanok boldogok,
Jövőm csak egy leomló vár.
Reménytéglákból építem,
Akár százszor is újra fel,
Mert talán hamis a jóslat,
S egy nap a Fény majd átölel.
Némaságod azt kiáltja,
Igaz volt minden egyes szó,
A völgyön túl pár perc várna,
És máris véget ér a show. ”

Így éldegélt sok éven át,
A zord Magány nevelte fel.
A Kristálypatak partján állt,
És a Fény ott volt közel.

Mindössze csak néhány lépés,
És álma valóra válhat…
Ó az-az átkozott kérdés!
Minden nap lelkére támad.

Éljen csak boldogtalanul,
Majd egy hosszú életen át,
Vagy tárja ki jó szélesre,
Végzete sötét kapuját?

Gyönyörű nyári délelőtt,
Elhagyta végül otthonát,
És a Szél dúdolta halkan,
A Fény gyönyörű himnuszát.

Mindössze csak egy percig élt,
De most már végre boldogan.
Attól tartok nem ismerik,
Itt a földön „őt” oly sokan.

Pedig hát mindenkibe él,
Lelkünk árnyékos oldalán,
Hallgasd, hogy a Szél mit mesél,
Hiszen hozzád is szól talán.

„A Néma Völgy nevelte fel,
És oly sokára lett szabad.
Kristálypatakod tükrében,
Lásd meg valódi önmagad. ”

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Ballada
· Írta: Déness
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.0839 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz