Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Lélektakaró-8. rész

, 61 olvasás, Sutyi , 11 hozzászólás

Ezerszín

A dagasztóteknő tetején ülve várakozott, ahonnan az utcai ablak párkányára támaszkodva éppen rálátott a buszmegállóra.
A hosszú percek óta kitartóan zuhogó zápor már-már elülni készült.
A kocsiút parasztszekerek által vájt sárbordái között apró víztócsák csillantak, amint meg-megfürösztötte az arcát bennük a felhők közül kibukkanó nap.

A kora délutáni busz alig hozott utasokat, de azalatt a pár perc alatt amíg meg nem pillantotta nagynénjét leszállni a szíve majd kiugrott a helyéről.
Az egyszerűen öltözött falusi asszonyok közül, mint egy különleges virág „nyílt ki” Gabi, amint lelépett a busz lépcsőjén. Már a filigrán alakjával is kitűnt a többiek közül, de a divatos, testre simuló princessz szabású ruhában, a kis tokkalapban és magas sarkú cipőben olyan volt, mintha az Ez a Divat egyik manökenje lépett volna ki a lapok közül.

A nagynénje szinte közelebb áll hozzá, mint az anyja.
Anyjáék öten voltak testvérek, s Gabi volt a legfiatalabb, a későn született kis „vakarék”, aki tizenhárom évvel volt fiatalabb, mint az anyja, így korban is egy évvel közelebb állt hozzá.
De nem igazán ez az egy év jelentette a különbséget!
Számára ő volt a modern városi nő, aki megállt a saját lábán, aki olvasott volt, színházba, koncertekre járt, s a korkülönbség ellenére is felnőttszámba vette őt. Vele a legféltettebb titkait is meg merte beszélni, nem úgy, mint az anyjával, aki kissé prűd és szigorú is volt.
Pedig az ő élete sem volt olyan egyszerű, mint akkoriban a legtöbb embernek, csak talán a felszín csillogóbb volt, mert ezt akarta láttatni.

Jó körülmények között nőtt fel, hiszen születésekor már jól ment a szülei maszek péksége, mely egész Debrecen lakosságát ellátta friss kenyérrel, péksüteménnyel.
A szülei úgy gondolták, hogy taníttatni kell, hiszen a gyenge fizikuma miatt soha nem lesz képes még könnyű fizikai munkára sem, így gimnáziumba íratták.
Az ötvenes évek elején érettségizett, s a kor nem kedvezett egy osztályidegen, apácáknál érettségizett lánynak, így a jelentkezését a tanárképző főiskolára elutasították.

Mivel addigra a szülei pékségét is államosították, s Gabi anyja – az ő nagymamája – is náluk húzta meg magát kegyelemkenyéren, így rákényszerült, hogy eltartsa magát.
Szegedre költözött, beállt a szövőgyárba szövőnőnek, s a fizetéséből tudott bérelni egy belvárosi belsőudvaros, körfolyosós házban egy aprócska manzárdot.

Talán menekülés is volt számára mindez egy tragikus szerelmi történet miatt, mely éppen az ő falujukban esett meg vele az egyik nyáron, s melynek Gabi volt az egyik főszereplője.

A falu a szájára vette, ezért mennie kellett.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 44

Page generated in 0.0998 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz